Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 10. szám - A jelenkor jellemző jogi törekvései

MAGYARJOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Betelés kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó | kivételével. Egyes szám ára a melléklapokkal 2'40 P. Szerkesztőség: Budapest, L, Karátsonyi-utca 9. r. sz,„ ára „,,fi iéXévT. \9. p Teletonszám: Aut. 538-83 ° s az e 0 ,elevre u ~ v10. szám. Budapest, 1930. december hó. XI. évfolyam. t A JELENKOR JELLEMZŐ JOGI TÖREKVÉSEI. írta: Dr. Szászy Béla igazságügyi államtitkár. I. A jogalkotó számára a jog az emberi élet útja, mely az emberi vágyak és törekvések életretörő sokaságával van kirakva. Ámde jót alkotni a jog terén már magában véve is nehéz feladat. Nem elég, hogy a jog az emberi élet reális szükségleteit szólalja, hanem kell, hogy megteleljen a helyes jog eszméjének is. Ámde Isten alkotásáról elmondhatjuk ugyan, hogy az csak jó lehet - a rossz fogalma csak a személyiség szabadságával felruházott ember életében és cselekvőségében állhat elő, amennyiben az isteni rendeléssel ellenkezik, a jogról mint emberi alkotásról nem mondhatjuk el. hogy minden esetben jó és helyes: a tételes jog lehet igazságtalan és ennélfogva helytelen is, ha ellentétbe jut a jog helyes eszméjével. De ha általában nehéz feladat jó és helyes dolgot alkotni, annál nehezebb az ma. amikor az emberi társadalom telve van a legkülönbözőbb ellentétes törekvésekkel és népboldogító eszmékkel, amikor a világháborút követő igazságtalan békekötések megrendítették az embereknek az erkölcsbe és az igazságba vetett hitét, megfosztották az élet gazdasági alapjaitól, megmérgezték a nemzetek közötti viszonyt, meghasonlást, kölcsönös bizalmatlanságot és ellenséges érzületet ébresztettek bennük egymás iránt s aláásták a nemzetek közösségének és együttérzésének gondolatát. Éppen azért alig lehet a társadalom mai zűrzavaros eszme- és érzelemvilágában megkeresni azt. ami a jövőre nézve biztos és sima útja lenne az ember életének. Mindnyájan érezzük, hogy az egyesek cselekményei épp úgy, mint a nemzetek törekvései és általában mindaz, ami az emberi társadalomban történik, nem elszigetelt tények, amelyeknek következményeit csak a cselekvők maguk viselik, hanem oly társadalmi tények, amelyek mindnyájunknak érdekét és sorsát érinthetik s amelyeknek hatását gyakran mindnyájunknak viselnünk kell. Ez áll nemcsak a társadalmak kormányzóinak cselekményeire, akik a társadalom képviseletében hivatásszerűen járnak el s akiknek hibás intézkedéseiből eredő kár vagy haszon természeténél fogva kihathat az egész társadalom életére, hanem áll a képviselet joga nélkül eljáró egyeseknek cselekményeire is, mert az egyes ember