Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 7. szám - Az egyházjogi bűncselekmény

273 szó egyházjógi értelemben, hanem bűnt állapít meg az erkölcstan szabályai szerint, következőleg az idézett mondat szabály a lórum internumban. de nem a fórum éxternum előtt. Ugyanazon distincüó 14. kánonja határozottan kimondja: „Cogitationis poenam nemo patitur." Az bizonyos, hogy az egyházjogi bűn erkölcsi bűn is, < z azonban bűncselekménnyé akkor válik, ha a bűnös gondolat a külvilágban is megjelenik. P. o. a hitellenes bűnök (haeresis, apostasia afi,de) elkövethető gondolattal, szóval, cselekedettel, vagy konkludens cselekedettel. A gondolat maga bűn. de nem bűncselekmény. A szó és c selekedet bűnös is, meg deliktumok is. Viszont, ha (eloldozást nyerünk egy bűntől, mely bűncselekmény is. a feloldozás nem mentesít a büntetéstől, mely a bűncselekmény velejárója, bár enyhíti azt a 2218-ik és más kánonok rendelkezése szerint, i... num eum poenituerit . . .) Világos tehát, hogy az egyház felfogásában a bűn és a deliktum két különálló fogalom, s míg az előbbi kizárólag a fórum internum elé tartozik és ítélőszéke a gyóntatószék, ez utóbbiért a tettes a külső cselekedet jellegénél fogva a fórum éxternum előtt felelős, bár mint bűnért a fórum internum előtt is számot ad. A mondottak alapján bátran állíthatjuk tehát, hogy az egyházjogi deliktum olyan bűn. mely az egyház külső rendjét sérti. Lényegében a bűncselekmény ma is az. ami Szent Pál idejében volt (I. Kor. 5. 3.. II. Kor. 2, 6.), botrány, melyet meg keli szüntetni és a megzavart hitéletet helyre kell állítani.4 Hogy mely cselekedetek azok. melyek a hitéletet, általában az egyház társadalmi rendjét megbontják, azt az egyház hivatott megmondani, és ebben áll az egyházjogi bűncselekmény harmadik lényeges ismertető jegye, mely az erkölcsi bűntől megkülönbözteti: hogy az egyház a külvilágban megjelenő bűnös cselekményt törvénykönyvében mint ilyent megbélyegzi, büntetéssel sújtja, még pedig*, vagy taxatíve határozott büntetéssel, vagy fakultative a püspökre bízva a büntetést és a büntetés nagyságának megállapítását is. A deliktumot tehát a kánoni büntetés különbözteti meg minden más törvényszegéstől, s hogy a büntetést maga a törvény, vagy az előljáró szabja-e meg, az közömbös.5 Igaz ugyan, hogy az elöljáró ítéletére bízott büntetés alkalmazása ritkán fordul elő a gyakorlatban, de előfordulhat, mikor olyan bűnt követ el valaki, mely nyilvánosságánál fogva nagybotrányt, vagy nagy kárt okoz. Ilyen esetben azt kell mondanunk, hogy a joghatósággal felruházott előljáró (a püspök) tulajdonképen törvényhozó hatalmát gyakorolja, s amit nem 4 V. ö. P. Hohcnlohe: Bcilriige zum Einflusse dcs kan. Rechtes auf Strafrecht und Pi ozess.recht. 14. és k. 1. 5 Verriieerseli—Creuseri: Epitome III. 184. 1.