Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 7. szám - Az egyházjogi bűncselekmény

272 léget tételez fel. Ehelyütt nem taglaljuk alfcatélemei szerint az egyházjogi hűn fogalmát, de visszatérünk rá a dolus fejtegetésénél. Csak arra mutatunk rá, hogy bár elméletileg minden érvényesen megkeresztelt ember, tehát az érvényesen megkeresztelt protestánsok is az egyház büntető halalma alá tartoznak, azonban gyakorlatban az egyház ezekkel szemben hatalmát éreztetni nem akarja, mert amennyihen jóhiszeműek, az egyházjogi bűncselekmény tényálladékát kimerítő cselekedeteikhői hiányzik a 2195. c. által megkívánt erkölcsi Iicszámíthatóság.1 Rá kell mutatni továbbá azon látszólagos ellenmondásra is. mely az interdiktum nagyobb területeket sújtó büntetésében látszólag rejtőzik. Csak látszólag azonban, mert a területi interdiktum is tényleg csak fizikai személyeket sújt. Mert a 2276. és 2277. cc. szerint azok. akik az interdiktumot kiváltó cselekedetnek okai nem voltak, és egyébként censurával sújtva nincsenek, a szentségekhez járulhatnak, sőt ha a zárt ajtók mögött tartott szentmisére bejutnak, onnan őket eltávoltíani nem kell, s ha szentelt földbe temetik is az ilyent, onnan sem kell kiásni az ettemetettekel.2 A régi jogtól (c. .">. in VI. ő.. 9.: c. 1. in Clem. 5., 8.; c. 12. X.. 37.) eltérőleg nem sújt ja büntetés az atya cselekedeteiért a fiakat, vagy a rokonokat. (2293. c. 4. §.) Ebből a szempontból csak egyetlen egy kivételi tesz a CIC az 1469. c. 1. §. 6. p.-ban megjelölt bűncselekményekre vonatkozólag, mely szerint az esetben, ha a kegyúr papját megöli, megöleti vagy megcsonkítja, a 2. §. értelmében nemcsak személyében veszíti el a patronátus jogát, hanem örököseire nézve is megszűnik az. Ezen kivételes intézkedést teljesen igazolja a jogilag védett érdek szempontja. (P. u. a rossz példa miatt: eorum exemplo facilius alii poterunt ad similia provocari. c. 12. X. 2. 24.) Megkülönböztető alkatrésze a jogi bűnnek az erkölcsi bűntől az a körülmény, hogy csak külső cselekedet lehet deliktum. Találkoznak ugyan írók, akik az egyházat megvádolták, hogy a bűncselekmény fogalmának megalkotásában a belső, tehát az erkölcsi bűnt tartotta szem előtt. Ezen félreértésre a c. 29. D. I. de Poenit adott okol. Ezen kánon így hangzik: ,.S1 propterea non facis furtum. quia times. ne videaris, intus in corde fecisti, furti teneris, et nil tulisti."3 Ezen mondai eredetileg Szent Ágoston egyik prédikációjában található. Az összefüggés azonban világosan azt mutatja, hogy itt nem bűncselekményről van 1 L. Eichmann: Sliaíieehl des CIC 4. 1. 2 L. Veermersch—Creu.sen: Epítonie III. 188. I. az 1175. és 1212. co.-ban előírt exhumálás se büntetés jellegű, hanem a reeoneiliálióra vonatkozó rendelkezés. L. Eiehmann: I. m. 4. 1. 1. jegyzet. 3 „Ha azért nem lopsz, mert attól félsz, hogy meglátnak, szívben megtetted: lopás tapad hozzád, pedig semmit se vittél el."