Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 7. szám - Az egyházjogi bűncselekmény

271 Egy, — a magánjogi értelemben vett — alanyi jogtól való eltérésére a közigazgatási abszolút alanyi jogoknak reá kell mulatnunk. A közigazgatási abszolút alanyi jogok a másodlagos jogviszonyban ugyanis nem mindig lesznek negatív jellegűek, hanem pozitív minőségben is jelentkezhetnek. Általában közigazgatási abszolút alanyi jogok fennforoghatnak a másodlagos közigazgatási jogviszonyokban, ha az állam az egyesnek jutó jog védelméről ekként gondoskodott, vagy ha az egyesnek harmadik személyekkel szemben jutó közigazgatási alanyi jog általánosan áll fenn az objektív jog vagy a közigazgatási aktus tartalma szerint. AZ EGYHÁZJOGI BŰNCSELEKMÉNY. Irta: dr. Hauser Imre. A kánonjog bölcseletének alapelvei közé tartozik azon felfogás, mely szerint az erkölcs és jog fogalmai összetartoznak, a jogrend az erkölcsi rendnek egyik része. Idők folyamán ugyan nem hiányoztak jogtudósok, kik a két rend egymástól való teljes függetlenségét hangoztatták, sőt a két rendnek viszonyba állítása elől is mereven elzárkóztak. Azonban egyrészt a gyakorlat, másrészt az alaposabb megfontolás, főleg a pszichológiai irány térfoglalása a büntető jogban mindinkább az etikai értékelés felé irányította a jogbölcseletet a polgári jogtudományban is, és így a büntető jog megmenekült a formalizmusban rejlő zátonyra futás veszedelmétől. Ma már szinte általánosnak mondható az a felfogás, melyet az új egyházi törvénykönyv a 2195. és a 2196. kánonjában leszögez, hogy a bűncselekmény alkotó eleme az erkölcsi beszámíthatóság, sőt erkölcsi elemek azok. melyek a bűncselekményt minősítik. Fajilag ugyan csak a törvényen keresztül, de súlyosbítólag, illetve enyhítőleg törvény nélkül is. De bármilyen szoros összefüggés van is az erkölcsi és jogi bén között, a kettő mégis különbözik egymástól. Közös vonása mindkettőnek, hogy lényegében törvényszegés mind a kettő. A bűncselekmény ugyanis kötelességellenes cselekedet, melynek előfeltétele az, hogy a tettes cselekedetével ellenszegült bizonyos rendelkezéseknek és lerombolt bizonyos korlátozásokat, melyek a saját, veleszületett jogi szférát voltak hivatva keretei között tartani. Hogy ezen kereteket, korlátozásokat ki állította fel, vájjon Isten-e, a természeti törvény, vagy tételes törvény által, illetőleg a hérarchiában jurisdikcióval felruházott előljárók-e, az nemcsak az erkölcstanban, de vonatkozó részében az egyházi jog terén is közömbös (2195. c. 2. §.). Szükséges alkateleme továbbá az erkölcsi és jogi bűnnek egyaránt, hogy az erkölcsileg a teltesnek beszámítható legyen. Az erkölcsi beszámítás a tudaton és akaraton keresztül bűnös-