Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 7. szám - Más jogának peres érvényesítése. Tekintettel a 43. számú jogegységi döntvényre

258 Viszont vannak írók, akik a megbízás alapján fellépő felperes kereseti joga szempontjából nem kívánják a felperestől a jogoltalmi szükséglet kimutatását, s akik szerint a kereseti jog hiánya csak akkor állapítható meg, ha a felperes egyáltalán nincs érdekelve a kereseti igénv megvalósítása tekintetében ÍLöbl). A bécsi legfelsőbb bíróság tekintet nélkül a jogvédte érdek fennforgására, nem ismeri el a kereseti jogát annak, aki megbízás alapján érvényesíti a saját nevében másnak követelését. Ennek a legfelső bíróságnak ide vonatkozó álláspontját a közelmúltban, 1927. évi április hó 7-én í. 251/27. sz. alatt kell határozata tünteti fel. A felperes a követelés alanyától megbízást nyert, hogy a követelést a saját nevében perelje. A legfelső bíróság döntése szerint a felperesnek nincs legitimációja, mert bár saját nevében, de oly jogviszony alapján perel, amelyben nem is áll. ami meg nem engedhető. A kereseti jog csak folyománya az egyest megillető anyagi jognak s így — fogalmi szükségszerűséggel — csak azt illetheti, akit maga az anyagi jog megillet, minélfogva nem választható el az anyagi jogtól akkép, hogy mást vagy mást is illessen meg, mint aki az anyagilag jogosult. Más az eset — mondja a határozat —- a rejtett meghatalmazásnál (geheime Bevollmáchtigung). amikor a felperes a saját nevében olyan jogviszony alapján perel, amelyben ö áll, nemkülönben a bizomáhynál, ahol a bizományos annak az ügyletnek alapján lép fel, amelyet ö kötött az adóssal. Megengedhetőnek tartja azonban a bécsi legfelsőbb bíróság, — amint az az 1927. évi március 2-án 94/27. sz. alatt kelt határozatából kitűnik, — a behajtás iránti engedményt, amelyet íiduciarius ügyletnek jelöl meg, kimondva, hogy íidueianus engedmény forog fenn, amikor is az engedmény az engedményest a követelés behajtása végett kifelé a hitelezői joggal ruházza fel. Mindezekből kitűnik, hogy az osztrák judikatura megengedhetetlennek tartja, hogy valaki felperesként más jogát az ettől nyert megbízás alapján a saját nevében érvényesíthesse, — s a más állásponton levő német judicatura is csak bizonyos feltétel, t. i. jogvédte érdek fennforgása esetén tartja azt megengedhetőnek. E két álláspont körül oszlanak meg általában a német írók nézetei is. Elmondható tehát, hogy általában véve nemcsak a német judikatura, de a német jogi irodalom sem vallja azt a jogi felfogást, amely szerint minden feltétel és korlátozás nélkül van kereseti joga annak, aki a jog alanyától megbízást kapott, hogy a jogot a saját nevében a megbízás alapján érvényesítse. Nálunk a szóbanlevő kérdésben a kir. Kúria a jogegységi döntvény hozatalát mégelőző időben ellentétes elvi alapon