Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 7. szám - Más jogának peres érvényesítése. Tekintettel a 43. számú jogegységi döntvényre

256 zására irányuló akaral hacsak "hiányosan is kifejezésre jutott volna. Utal ezután a határozat arra. hogy a Reiehsgerichi II. és III. tanácsának gyakorlata szerint csak annak van kereseti joga idegen jogol a sajál neveben érvényesíteni, akit erre valamely különös törvényes rendelkezés feljogosít. Ezzel szemben az ezúttal eljáró V. és VII. tanács több íteletében az ott eldöntött esetekben a felperes kereseti jogának megállapításához elegendőnek találta ugyan azt. hogy a felperes megbízást kapott az idegen jognak saját nevében való érvényesítésére, de mindenkor csak azon az alapon, hogy a felperesként fellépett megbízottnak jogi oltalomra érdemes érdeke (rechtschutzwiirdiges Interessé) fűződött a jognak saját nevében való peresdéséhez. Ilyen érdek forgott fenn — a határozat indokolása szériát — azokban az esetekben, amelyekben az ingatlan eladója a vevőtől megbízást kapott arra. hogy a vevő nevében szorgalmazza egy már fenn nem álló követelés erejéig bejegyzett zálogjog törlését, avagy a telekkönyvi állapotnak egyéb irányban való helyesbítését. A határozat indokolása szerint az V. tanács jogi oltalomra érdemes érdekel látott fennforogni a 309/1909. sz. Ítélettel eldöntött esetben is. amikor az igény iszerződés érvénytelenítése) maga átruházható nem volt s a felperes a jogosultakkal szemben kötelezettségei vállalt, hogy saját Veszélyéré és költségére saját nevében fog az ő igényeiknek a bíróság előtt érvényt szerezni. Utal továbbá a VII. tanács által elbírált arra az esetre, amikor ez a tanács a felperesnek a keresethez fűződő saját érdekét állapította meg azon az alapon, hogv a követelés engedményezése alkalmával kötelezettséget vállalt az engedményessel szemben a követelésnek saját nevében leendő érvényesítésére. » Ezután a határozat indokolása áttér az eldöntendő esetre s megállapítja a megbízónak azt az óhaját, hogy a megbízás adásával a perből és végrehajtási eljárásból ki akart maradni. Ez az óhaj azonban oly jogvédelmi szükségletnek (Reehts schützbedürfnis) nem tekinthető, amely az ily pervitelt indokolttá tenné, mivel a megbizónak, ha az igényt nem kívánta saját nevében érvényesíteni, módjában állott volna a követelést másra akár teljes, akár (fiduciarius) incasso-engedménnyel átruházni. Mivel ezek szerint a felperes részérő] hiányzik az a jogvédte érdek, amelynek minden kereset alapjául kell szolgálnia. — a kereset elutasítandó volt. Helyesnek tartja egyébként a fellebbezési bíróságnak azt az álláspontját is. amely szerint ennél a kérdésnél perjogi szempontok is figyelembe jönnek. Ebből a határozatból kitűnik, hogy a Reichsgerichl a leiperes részéről a keresethez fűződő jogvédte érdek fennforgását meglehetősen tág körre terjeszti ki. amikor a felperesnek ily