Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A törvénykezés egyszerűsítéséről. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának és a Budapesti Ügyvédi Körnek 1930. április 29-én tartott együttes ülésén.]

208 lényegileg meg kell maradnunk birói karunknak jelenlegi kiegészítési módja mellett: úgy kellene — arra alkalmas időben — átalakítani elsőbirósági szervezetünket, hogy az birónevelő és továbbképző rendeltetését az egész vonalon egyenletesen gyakorolhassa s ezzel egy igen magas színvonalú, a legkényesebb igényeket is kielégítő birói testület képződését és állandó fennmaradását biztosíthassa. Elnézésükéi kell kérnem ezért a hosszú elöljáró beszédért és azért is, hogy még mindig nem térek rá magára a novellára, hanem azt megelőzően perrendtartásainkkal kívánok általánosságban foglalkozni. Ugy a büntető, valamint a polgári perrendtartásunk a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság alapelvein épült fel. Ezek közül a nyilvánosság a legkönnyebben megvalósítható és a legkiemelkedőbb, mert ez fokozza elsősorban az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat. Rendkívül megnyugtató a jogkereső közönségre az a tudat, hogy bíróságainknak nincs titkolnivaló juk, hogy nyilt ajtók mellett intézik embertársaik ügyeit. A másik két princípium t. i. a szóbeliség és közvetlenség elé a gyakorlati élet már számtalan akadályt gördít. A perrendtartások kénytelenek lépten-nyomon megalkudni ezekkel a gyakorlati nehézségekkel, -amint arra Vicenti Gusztáv tagtársunk felszólalásában olyan meggyőzően rámutatott. Minden perrendtartás hemzseg ezektől a eompromissumoktól és azok Pp-onként különbözők. Amit az egyik perrend semmisség terhe alatt tilt. azt a másik az alapelvekkel összeegyeztethetőknek tekint. A törvénykezés telítve van ugyan erkölcsi tartalommal, de mégis alá van vetve az üzemek működési szabályainak, számot kell vennie a lehetőségekkel és a lehetetlenségekkél. A közvetlenség pl. azt hozná magával, hogy a biró lépjen mindég közvetlen érintkezésbe a felekkel, mert csak így láthat bele a lelkükbe, kémlelheti ki valóságos szándékukat. Büntető perrendtartásunk ezt kötelezően el is rendeli, ellenben a Pp.-unk már csupán ennek a lehetőségét adja meg az I. és II. fokú bíróságnak, de nem teszi szabállyá a feleknek a tárgyaláson való személyes jelenlétét. Klein Ferenc az 1895. évi osztrák Pp. hírneves megalkotója, akkor, mikor ezt a törvényt mint igazságügyminiszter éleibe léptette, súlyt helyezett arra, hogy a bíróságok az első tárgyalásokra a leieket személyes megjelenésre is idézzék meg, így vélte biztosíthatónak az eljárás gyorsaságát, mert egyébként a felek képviselői információ hiányában kénytelenek léptennyomon halasztást kérni. Ez a gyakorlat azonban — tudomásom szerint — nem volt sokáig fenntartható, mert a tömegesen perlő iparosokat és kereskedőket valósággal elvonta élethivatásuktól.