Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A törvénykezés egyszerűsítéséről. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának és a Budapesti Ügyvédi Körnek 1930. április 29-én tartott együttes ülésén.]

209 Hogv :> sűrű bírósági idézések milyen zavaró hatással lehetnek a megidézettekre, annak illusztrálásán* egy humoros birésági jelenelel fogok elmondani, amely akkor játszódott le előttem, amikor mini :i miskolci kir. járásbírósághoz újonnan kinevezeti aljárásbiró, ott birói működésemel megkezdenem. Egy végrehajtási igényperben tanúkihallgatási kelleti foganatosítanom. Beszólítottam :i lemúl és belépeti egy szakállas úriember, nagy üzleli könyvvel a hóna alatl és meghajolva elöltem a következő mondókába fogott, mielőtt én egy szót is szóltam volna: „Én N. X. — éves. — vallású, bútorkereskedő vagyok, a lobbi általános kérdésit' nemmel felelek, tudomásul veszem, az eskü szentségére és a hamis eskü következményeire lörlénő figyelmeztetésemel és jólétekkel vallom a következőket: A lefoglalt bútorokai az igénylő felperes édesapja vette nálam a felperes részére kiházasítása alkalmával, ö fizette ki a vételárai és az ő rendelkezésére szállítottam el a bútorokat a fiatal házaspár lakására.' És ezzel újból méghajolva, jobb kezél a szivére tette s .* azzal a kijelentéssel, hogy a délelőtt folyamán még két helyen kell tanúként megjelennie, kérte a megesketését. Látva meglepetésemet, a jelenlevő ügyvédek fölvilágosítottak azután, hogy ez a szerencsétlen bútorkereskedő minden végrehajtási igénypernek a koronatanúja, meri az örömapák nála szokták leányaik részére a kiházasítási butorokal bészerezni, amelyekel azután a liatal férj hitelezői mihamar lefoglalnak. Mivel pedig igen sok ilyen igényper van folyamatban, ez a jobb sorsra érdemes ember üzleli könyvéi magával hordozva vándorol egyik járásbirótó] a másikhoz s valósággal elhanyagolja az iparát, hogy eleget lehessen a sűrű idézéseknek. Persze nagy jártasságot is szerzett a tanúskodásban s igyekszik rövidesen elintézni ezt a reá nézve annyira terhes polgári kötelességet. Még merészebben töri át a közvetlenség elvét mindkét perrendtartásunk, vagyis úgy a Pp., mint a Bp., mikor a bizonyítás kötelező megismétlésének nehézségeire és költségeire tekintettel megengedi, hogy a fellebbezési biróság a tanúk vallomását a papirosról mérlegelve más meggyőződésre juthasson, mint a tanúbizonyítást közvetlenül foganatosító elsőbiróság. Ha majd valamikor a hangos film olyan tökéletessé és olcsóvá válik, hogy azt a törvénykezés is alkalmazásba veheti, akkor fog az elsőbiróság előtt felvett bizonyítás megrögzítése és a fellebbezési bíróság előtt való ismertetése a mai jegyzőkönyvezési módszernél tökéletesebb megoldást nyerhetni. A szóbeliség elvével is éppen így vagyunk. A Pp. pl. az írásnak sokkal tágabb teret enged, mint az írásbeliségen alapuló réiíi Pp.-unk, amely a feleknek csupán 3—3 periratot engedélyezett.