Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A törvénykezés egyszerűsítéséről. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának és a Budapesti Ügyvédi Körnek 1930. április 29-én tartott együttes ülésén.]

205 szék székhelyén egy testületbe egyesítendők. Az érintkezés helyszíni tárgyalások és törvénynapok útján legyen élénk a központ és a perifériák között, hogy a központban lévő bírák a vidéki ( let iiterén tartva kezüket, állandóan tájékoztassák egymást a törvényszék egész kerületében felmerülő socialis, és gazdasági jelenségek felől, másfelől odakint mintegy missionariusai legyenek a központ fejlettebb kultúrájának és életfelfogásának. Minthogy azonban ezt az átalakítást a köztudat a járásbíróságok eltörlésének tekintette és abban az évtizedes traditiókkal szakító reformot látott, azt akképpen változtatom meg, hogy a törvényszék és járásbíróság különállása fennmaradna, azonban a járásbíróság] hatáskörbe'tartozó összes polgári perekel és büntető ügyeket a törvényszék székhelyén levő járásbíróság intézné. A reform előnyeit a következőkben foglalhatom össze: L Célszerű perjogi berendezéssel ez a szervezet útját állhatná a bírói létszám végnélküli szaporításának s ezzel a bírói színvonal aláhanyatlásának. 2. A bírói állásokra való kinevezéseknél — minthogy minden üj bírói állás a törvényszék székhelyén volna betöltendő — a kiválasztás lehetősége adva volna. 3. Országos jogászi életünk a törvényszékek, illetve a központban levő járásbíróságok megizmosodása folytán számottevő centrumokba tagozódnék, amelyek azután jótékony hatással volnának a vidéki kulturgócpontok föllendítésére. 4. Az elsőfolyamodású bírák centrális elhelyezése a törvényszék gondosan kiválasztandó elnökének irányító és ellenőrző tevékenységét sokkal hatályosabbá tenné, mint a jelenleg szokásban levő évenkénti 3—i napos járáshirósági vizsgálatok. ő. A régi székhelyeken megmaradó esőkként hatáskörű járásbíróságoknál pedig szabály szerint esnpán egy tapasztaltabb bíró maradna, mert ezeknek a bíróságoknak ezentül nem adminisztratív tehetséggel rendelkező vezetőkre, mint inkább a néplélek tanulmányozására hajlamos, népünk apróbb ügyeivel és ba jaival előszeretettel foglalkozó, köztiszteletben álló, idősebb bírákra volna szükségük, akik abban a járásban mintegy a békebiró nemes hivatását töltenék be. A felvetett gondolat eredeti formájában nem igen hódított. Megboldogult Magvarv professzor a német birói szervezet forradalmárához, Adickeshez hasonlított, mindenki a járásbíróságok eltörlésének szándékát és a hagyományokkal való szakítást vetette a szememre. Pedig én a traditióknak nagy tisztelője vagyok s már eredeti javaslatom megtételénél is gondosan ügyeltem arra, hogy a javasolt szervezeti átalakítás ne érintse érzékenyen a járásbíróságok eddigi közönségét s ne hasson zavaróan a járásbíróság székhelyeken letelepedett ügyvédek érdekeire.