Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A törvénykezés egyszerűsítéséről. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának és a Budapesti Ügyvédi Körnek 1930. április 29-én tartott együttes ülésén.]

206 Ezért nem hoztam javaslatba a törvényszékek székhelyén kívül levő járásbíróságaink közül egyetlen-egynek a végléges megszüntetését sem. Ugy tapasztalom ugyanis, hogy új bíróság felállítását — még ha annak sürgető előfeltételei nincsenek is meg — a siker némi reményével lehet szorgalmazni, de létező bíróságok megszüntetését, még hozzá a kis járásbíróságok egész sorozatának teljes eltörlését megkísérelni célttévesztett vállalkozás volna. De nézzük közelebbről, hogyan alakulnának ki a törvényszék székhelyén kívüli járásbíróságaink a jogkereső közönség szemében a javasolt átszervezés esetén? Tulajdonképen minden maradna a régiben, csak a polgári perekkel és a bűnügyekkel foglalkozó bírák nem laknának ezentúl bent a faluban, hanem a törvényszék székhelyén s onnan jönnének át meghatározott időközökben és tárgyalnák le ugyanabban a szobában, ugyanannál a tárgyalóasztalnál, ugyanazokat az ügyeket, melyeket eddig is ott tárgyaltak. Alig hihető, hogy emiatt forradalom ütne ki a járásbirósági székhely közönsége körében, avagy, hogy az ottani ügyvédek vándorbotot ragadnának a kezükbe. Hiszen rajtuk sérelem nem esnék. Amiatt aligha zúgolódnának, ha esetleg egy szűkebb látkörű, nehézkesen tárgyaló, a pereket lassan fejlesztő bíró helyett egy képzettebb, gyakorlottabb, biztosabb ítélőképességű bírót tisztelhetnének körükben, aki azután az állandó helyszíni érintkezés közben épp úgy megismerkednék a járás népének szokásaival, erkölcseivel és életviszonyaival, mintha közöttük laknék, anélkül, hogy saját magának és családjának esetleges emberi gyarlóságait oda kellene helyeznie a falusi piac, kaszinó és patika pletykadomb jaira. Az a bíró, aki csupán tárgyalás és ítélkezés céljából, tehát bírói minőségében jelennék meg a vidéki nép körében, nem sodortatnék a falusi vagy kisvárosi élet nyomasztó kicsinyeskedései közé, ez pedig végeredményében csak javára válnék birói tekintélyének és a pártatlanságába vetett közbizalomnak. Ezeknek megfontolása mellett sokat veszít súlyából az az egyébként igen hangzatos --ellenvetés, hogy a bírónak közel kell lennie a néphez. Az úthálózat, a vasúti összeköttetés, az autóés autóbusz-forgalom fejlődésével, továbbá a törvényszéki székhelyek kereskedelmi és ipari jelentőségének emelkedésével különben sem oly könnyű eldönteni azt a kérdést, hogy a vidéki járások közönsége — nem értve ide azt a néhány száz. vagy ezer polgárt, aki éppen a járásbíróság székhelyén lakik — ha már útra kell kelnie, hova megy el szíveseitben. a törvényszék székhelyére, ahol gazdasági szükségleteit is fedezni szokta, vagy a járásbíróság székhelyére, ahol a három hivatalos szerven, t. i. a járásbíróságon, szolgabíróságon és adóhivatalon kívül rendszerint mi egyebet sem talál. A távolság és a közelség