Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Dr. Tóth Lajos egyetemi tanár: magyar magánjog, dologi jog

191 tását. (De f'acto az ilyen elzálogosítást az új törvénnyel kapcsolatos rendeletek szűk térre szorították.) (364. I.) Határozott állásfoglalást olvasunk a fedezeti elv megvalósítása mellett (371—372. I.). Abban a kérdésben, vájjon az egyetemleges jelzálogjog egy jelzálogjog-e vagy több, a szerző arra az álláspontra helyezkedik, hogy ezt csak ex nőst. a szüntető okok hatásának vizsgálata alapján lehet megállapítani (374. I.). .4 zálogjog származékos szerzésének kétféle módját különbözteti meg: a merőben transjativ és a constitutiv-translativ szerzést (384. és 399. 1.). .4 zálogjog megszűnése körében tüzetesen tárgyalja a közvetlen megszűnés és a közvetett (a biztosított követelés megszűntével közvetített) megszűnés hat-hat esetét (405—413. 1.). A zálogkeresetek különböző fajtái sorában valóságos zálogkeresetként tárgyalja a pigneratitia, hypothecaria in rem actiot és a jus distrahendi érvényesítésére irányuló keresetet. Ezek mellett itt is szól a Publicianáról, a rendes zálogbirtokkeresetről, a sommás zálogbirtokkeresetről és külön foglalja össze az ingatlanok világában indítható /álogkereseteket (417—423. 1.). Az átmeneti jelenségek tárgyalásából kiemelkedik a superficies különböző jogi constructioinak szembeállítása (426—427. I.) és a telki teher dologi jellegét elismerő álláspont cáfolása (430. 1.). Nemcsak az idézett helyeken, de a kötet minden lapján kifejezésre jut szerzőnek az a rendkívül erős, törhetetlen, izig-vérig magyar egyénisége, amelyet olvasói és tanítványai eddigi működéséből is jól ismernek. Tóth Lajos új könyvének megírásával a magvar jogtudomány igen nagy nyereségére ismét oly művet alkotott, amely alkalmas arra, hogy a jogtudósok sok tanulsággal olvashassák s amelyre támaszkodva a jogtanuló bátran indulhat neki a jogtudóssá válás fáradságos útjának. Magyar magánjogának harmadik kötete bőségesen beváltotta mindazt a reménységet, amely ahhoz a korábban megjelent két eszmegazdag kötet alapján fűződött és teliokozta a várakozást a még ezután sorra kerülő kötetek iránt. I)r. Nizsalovszkg Endre. Személyi Kálmán: Az interpolatios kutató módszer. A mai ne,héz viszonyok közt különös örömet kell s a jövőbe veteti bizalmunkat tok'/'' az az értékes és serény munka, mely a budapesti egyetem jogi karának szemináriumaiban professzorok és tanítványaik részéről egyaránt folyik, (isak nemrégiben volt alkalmunk méltatni a Szladits-féle magánjogi szeminárium kiadványait * most a római jogi szeminárium lé]) elő egy tartalmas füzettel, melynek szerzője Személyi Kálmán egyetemi magántanár, ismerlnevű érdemes művelője és tanára a római jognak. A római jognak u. n. postklasszikus korszakában a Kr. u. IV—VI. században észlelhető az a jelenség, hogy a régi klasszikus írók munkáit bizonyos változt liánokkal írják le a régi kéziratokról való másolásnál, mert az időközi jog fejlődés ezekéi a változtatásokat szükségessé lelte. Ezekéi a változtatásokat, amelyek az eredeti szövegbe úgy vannak beleillesztve, mintha a munka szerzőjétől származnának, nevezik interpolationak. A császári joggyüjte-