Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 5. szám - Dr. Tóth Lajos egyetemi tanár: magyar magánjog, dologi jog
187 megmintázott művészi szobra, amely mindig és mindenben a lényeget az elvit, az eszmét kutatja és mutatja be. Tóth Lajos müvének alapeszméje a dologi jogviszony abszolút jellege, az a gondolat, hogy a dologi jogviszonyban a prius a negatív oldal, mindenkinek eltiltottsága bizonyos dologtól, az pedig, hogy az exemptus a tilalom alól ki van véve: a posterius. Ezzel az alapeszmével van összhangban, hogy szemben az általánosabban kiivetett módszerrel, amely az alanyi jogot veszi kiindulási pontul, tárgyalásának tengelyébe — a Savigny és Stammler által vallott ehhez híven — mindig a jogviszonyt állítja. Ez a beállítás ebben kötetben még sokkal feltűnőbb, mint a magánjog általános tanait tartalmazó korábban megjelent köteteiben, mert a dologi jogviszony abszolút jellegét elvben ma már nagyon sokan vallják, sőt épen nálunk ezl a tant lehet az uralkodónak tekinteni, az egész dologi jog területén 'való oly következetes és teljes kiépítése azonban, amint azt a szerzőnél találjuk, eddig még hiányzott. A dologi jog rendszerét a szerző két főalak koré csoportosítja, amidőn a dologi birtokviszonyt és a dologi jogviszonyt egyenrangú fogalmakként állítja egymással szembe. Ezzel a merész lépéssel szerző lényeges újítást valósít meg. De nem éri be a birtokviszony fogalmának a dologi jog területén való ily magas polcra emelésével, hanem kimutatja, hogy — a személyi jog kivételével — a birtokviszony a magánjog minden főrészében a jogviszonyoktól különválasztott tárgyalást érdemel. (A birtoktan nehézségeit ezzel az állásfoglalással csak azért nem tekinthetjük teljesen leküzdöttnek, mert a birtokviszonyról is csakhamar kiderül, hogy az valójában szintén jogviszony. Annak a magyarázatát azután, hogy az egyik jogviszony miért csak dologi birtokviszony és a másik jogviszony miért valóságos dologi jogviszony, a „nyers tényálladékú előkép"' fogalmában kapjuk meg.) A birtok fogalma után a birtokviszonyról szóló első fejezetben a corpus és animus possessionis beható elemzését olvassuk (9—15. 1.), majd a dologi birtokviszony különböző fajtáiról (15—22. 1.), a birtokviszony alanyáról (22. 1.), tárgyáról (23. 1.), keletkezéséről, változásáról, megszűnéséről (24—45. 1.), gyakorlásáról, a birtokban való közösségéről (45—48. 1.) van szó, végül a birtokvédelem került tárgyalásra „a dologi birtokviszony érvényesítése" cím alatt (49—64. 1.). A vázolt tárgyalási rend érvényesül a második fejezetben is, ahol a dologi jogviszonyok általános tárgyalása után az egyes dologi jogviszonyok kerülnek külön-külön bemutatásra. Ebben a részben természetesen a tárgyalási rend itt-ott bizonyos módosulást szenved, így a tulajdoni jogviszony körében a gyakorlás szabályai előtt részletes tárgyaláshoz jutnak a tulajdoni jogviszony korlátozásai (155— 192. 1.) és háttérbe szorulnak a tulajdoni jogviszony inkább törté nelmi jelentőségű különböző fajtái (211. 1.). Dologi jogviszonyként a Szerző csak a saját dologra vonatkozó, vagyis a tulajdoni jogviszonyt, továbbá idegen dologra vonatkozó két