Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3. szám - A nemzetközi jog kodifikációja. 2. [r.]

104 1924-ben pedig a svéd kormány képviselője, Würtenbcrg báró külügyminiszter, vitte a Nemzetek Szövetségének V-ik közgyűlése elé a nemzetközi jog kodifikációjának kérdését. Határozati javaslatának előterjesztése alkalmával többek között kifejtette, hogy nincs szó egy nemzetközi jogi kódexnek a szerkesztéséről, hanem államok közötti olyan egyezmények kötéséről, amelyek a nemzetközi jog területén uralkodó bizonytalanságot a legsürgősebb kérdésekben megszüntetnék.™ A nemzetek Szövetségének V-ik közgyűlése bizonyos módosítással elfogadta a svéd javaslatot s 1924. szept. 22-én tartott ülésén határozattá emelte a nemzetközi jog fokozatos kodifikációjának szükségességét. Ennek előkészítése és megvalósítása érdekében határozatában a tanácsot megbízta egy olyan szakértő-bizottság összeállításával, amely ne csak a személyes kívánalmaknak feleljen meg, de biztosítsa a világ civilizációjának és főbb jogrendszereinek együttes képviseletét. Kijelentette, hogy a Bizottság feladata lesz tanulmányozni, a nemzetközi tudományos intézetek esetleges megkeresésével, a nemzetközi jog körébe vágó problémákat s ideiglenes listát készíteni azokról a kérdésekről, amelyeknek barátságos uton való nemzetközi szabályozása kívánatosnak és megvalósíthatónak látszik. E lista véleményezés végett minden állam kormányával közlendő, tekintet nélkül arra, hogy az illető állam tagja-e vagy sem a Nemzetek Szövetségének. A különböző kormányok válaszának tunulmányozása ulán, a komité végleges listát készít azokról a kérdésekről, amelyek elég érettnek látszanak egyezményi szabályozásra. Ezt, esetleges konferencia öszszehivására vonatkozó javaslattal, közli a tanáccsal.31 E határozat értelmében tehát a Nemzetek Szövetsége Tanácsához fog a jövőben tartozni, hogy az eléje terjesztett kérdések kodifikálása tekintetében határozzon s azok egységes egyezményi rendezésére egy vagy több nemzetközi konferencia öszszehívását kezdeményezze. A Nemzetek Szövetségének kezdeményezése szerény keretek között mozog s nem irányul a nemzetközi jog azonnali és teljes kodifikálására, amely nehéz s lehet mondani kivihetetlen feladat lenne, de lehetővé teszi, előzetes tudományos munka és a kormányok véleményének kikérése által, a kodiíikációnak részleges és fokozatos megvalósítását. (Folytatjuk.) •w Journal Offkiel de la Société des Nations. Genf, 1924. 85—86. I. Assemblée. r> Journal Officiel 1924. 128—129. 1.