Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3. szám - A nemzetközi jog kodifikációja. 2. [r.]

102 sége a legnagyobb elismerést érdemli, annál is inkább, mert munkájuk nagy mértékben hozzájárul nemcsak a nemzetközijog formálódásához, világosabb meghatározásához, de egyben, elősegíti annak fokozatos és sikeres feldolgozását, valamint szilárdabb alapokra való fektetését.27 III. Az európai kormányok és a kodifikáció. A kodifikációs törekvések terén, a jogtudósok és a külömböző tudományos intézetek tevékenysége mellett mindig nagy szerep jutott és jut ma is ugy az európai, mint amerikai kormányoknak. Az európai államok ugyanis már nem egyszer foglalkoztak a kodifikáció kérdésével, az ez irányú törekvések azonban, egynek kivételével, a nemzetközi jognak csak fokozatos és részleges, tehát nem teljes rendezésére irányultak. Ez az egy kivétel is még a kodifikációs mozgalom legelejére, azaz a XVIII. század végére esik. A francia forradalmi nemzetgyűlés ugyanis 1792-ben, az emberi jogok deklarálásának mintájára, egyik határozatában kimondotta a nemzetközi jogelvek deklarálásának szükségességét s annak megszerkesztésével Grégoire abbét bízta meg. Grégoire abbé tervezetét 21 cikkben el is készítette, az 1795. évi nemzetgyűlés azonban azt külpolitikai okokból elvetette.28 A kormányok részleges kodifikációs törekvéseinek első példáját az 1815-ben összeült bécsi kongresszus egyes határozataiban találhatjuk, amelyek a folyami hajózás tekintetében tartalmaznak nemzetközi jogi szempontból fontos rendelkezéseket. Az 1856. évi párisi kongresszus bizonyos mértékben szintén kodifikációs munkát végzett, mivel a tengeri háború és a semlegesség jogát ünnepélyes deklarációban meghatározta. Az 1864. évi genfi konferencia a szárazföldi háború sebesültjei és betegei érdekében fogadott el fontos konvencionális rendelkezéseket (revidiálva 1906-ban) s végül 1874-ben, a különböző kormányoknak Brüxellesben összeült delegátusai, a szárazföldi háborús jog tekintetében próbáltak pozitív eredményre jutni, ratifikáció hiányában azonban a konferencián elfogadott egyezménytervezet életbe nem léphetett. Kodifikációs törekvések terén azonban legnagyobb jelentőségű az 1899. és 1907-ben összeült hágai, valamint az 1908. évi londoni konferencia munkája. Az első hágai konferencia II. Miklós orosz cár kezdeményezésére ült össze a fegyverkezés korlátozása céljából. E tekintetben, igaz, a konferencia munkája teljes kudarccal végződött7 azonban ugy az első, mint a második hágai konferencia az általuk elfogadott s a nemzetközi viszályok békés szabályozására, 37 P. Fanchille: id. m. 152. 1. 28 Chevall'ey: La déclaration du droit des gens de l'abbé Grégoire. 1912.