Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3. szám - A terjesztő felelőssége

82 az Ítéletben idézett kitételei :i fenti bűncselekmények tényálladékál tartalmazzák. Ez az álláspont téves, meri ellenkezik- s sajtójog alapvető elveivel. Ha ugyanis az „Uj földreformot" röpiratnak az alsóbbfóku ítéletben idézőit kitételei tényleg megvalósítják az izgatás és nemzetgyalázás tényálladéki elemeit, akkor, tekintettel a St. 32. §-ára, nyilvánvaló, hogy miután magában a nyomtatvány tartalmában foglaltatik a bűncselekmény, a nyomtatvány közzététele és terjesztése által a bűncselekmény leli elkövetve. Az izgatás elkövetésének a Btk. 171. §-ában megemlített egyik módja, tudniillik a nyomtatvány terjesztése, nem jeleni egyeljél, mini azt, hogy a törvényhozó kifejezni akarta;, hogy az izgatás nemcsak szóval, hanem nyomtatvány útján is elkövethető. Minthogy pedig nyomtatványról sem sajtórendészeti, sem sajtójogi szempontból nem szólhatunk mindaddig, míg a kinyomtatott irat a nyilvánosságnak ál nem adatott, vagyis terjesztése meg nem kezdetett, a lerjesztésmődjai pedig a St. 8. §-ában vannak felsorolva, kétségtelen, hogy a Bfk. 171. §~ában említett terjesztés kitétele diait nem érthető más. mint a nyomtatvány közzétételét megvalósító egyik mozzanat, amelynek azonban nem sajtójogi, hanem csak sajtórendészeti szem pontból van jelentősége. A terjesztő ugyanis a St. 33—36. §-ai értelmében nem vonható felelősségre az állata terjesztett sajtóterméknek tartalma miatt, meri az lényegileg a köztörvényi felelősségnek az alkalmazáséit jelentené, amit pedig az 1880: XXXVIl-ik t.-c.-nek a St. 63. §-a által hatályban tartott 7. §-a sajtóbüncselekményekre nézve eltilt'. Annak negállapítására, hogy valamely nyomtatvány tartalma megállapít-e valamely büntettet vagy vétséget, csak a Bp. 562. §-a szerint illetékes sajtóbíróság van hivatva s csak ez a híróság vonhatja felelősségre a nyomtatvány tartalma miatt a St, 58—.'5(5. §-ái szerint felelős személyeket. A sajtójogi felelősségnek ez a kizárólagos volta tehál különösen a j cselben, mikor a nyomtatványon felelősségre vonható személy is meg vai jelölve, kizárja azt, hogy a nyomtatvány tartalma miatt annak terjesztője is bűnvádi felelősségre vonassék s hogy előfordulhasson az, hogy például egy bíróság valakit oly nyomlalvány terjesztése miatt Ítéljen el, amely nyomtatványról az illetékes sajtóbiróság megállapította, hogy az bűncselekményt nen tartalmaz. A terjesztő a terjesztés miatl csak a St. 24. §. 3. pontja alá eső és 25. §. 2. pontja szerint büntetendő sajtórendőri vétség címén vonható felelősségre akkor, ha oly sajtótermékei terjeszt, amelyei büntető ítélet sújtott vagy hirói határozal lefoglalt, vagy amelyen a nyomtatás helye s a nyomda tulajdonosának neve feltifttétve nincs. Az alsóbiróságok nem állapítottak meg oly lényekel, amelyekből az tűnnék ki, hogy ezen esetek valamelyike a jelen ügyben fennforogna. Minthogy azonban abban az cselben, ha a vádloll terhére e sajtórendőri vétség megállapítható volna, az 1921:111. t.-c. 2. §-a szerinti minősítés szintén megállana és csupán a büntetés lenne a 2. §. 4. pontja alapján megállapítandó, a Kúria vizsgálat tárgyává tette, vájjon a szóbanforgó röpirat nem foglaltatott-e le az illetékes sajtóbiróság által. Minthogy a budapesti kir. ügyészség — az iratok között lévő értesítése szerint — az „Uj földrefar?, mot" című sajtótermék miatt R. P. ellen izgatás és a magyar állam megbecsülése ellen elköveteti vélség miatt a bűnvádi eljárást megindította s