Magyar jogi szemle, 1930 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3. szám - A terjesztő felelőssége

83 ellene nyomozólevelef bocsátót) ki. a Kúria a budapesti kir. ügyészségtől rövid úton beszerzőit iratok alapján, a II. Bn. 33. §-a alapján a tényállást kiegészíti azzal, hogy a budapesti büntetőtörvényszék a Bp. 472. §-a alapján a bűnvádi eljárást a terhelt előállításáig megszüntette; a kir. ügyészség a szóban forgó röpirat lefoglalásának elrendelését is indítványozta a vizsgálóbírónál, aki azonban az! elutasította azzal az indokolással, hogy a nyomtatvány tartalma sem a panaszlott, sem más bűncselekmény megállapítására nem alkalmas. A vádtanács a kir. ügyészség fefolyamodásál elutasította. Eszerint tehát a szóban forgó röpirat lefoglalását a bíróság nem rendelte el. annak szerzője ellen a bűnvádi eljárás folyamatba nem tétetett s így mindazok a törvényes lépések, melyek sajlójogi szempontból megtehetők, e röpirat tartalma miatt az illetékes sajtóbíróság által megtétettek. A röpirat terjesztőjének a röpirat tartalma miatt való felelősségre vonása ellenkezik a Sl. alapvető rendelkezéseivel, nevezetesen a terjesztés szabadságának a St. f. és í). §-aiban s a fokozatos felelősségnek a Sl. 33—36. g-aiban lefektetett, de az ezek szellemében létrejött s a B.H.T.IV. kötetébe, 433. szám alalt felvett elvi jelentőségű határozattal is...'' (Kúria 19.299. VI. 5. B. I. 1905. Közölve: „A Sajtó" 1929. III. számában). Ennek a határozatnak a terjesztő felelősségére vonatkozó jogi fejtegetéseit — amelyek között a legkifejezőbb szavakat alá is húztam — helytelennek tartom. Ennélfogva azzal szemben a kritika szabadságával kivánok élni. Ez a szóhasználat „kritika szabadsága" ismeretlen jogszabályainkban; sőt abban az értelemben, amelyben e szavakat én kivánom használni, talán ismeretlen irodalmunkban is. E szavakat célzatosan használom. Előfordult újabban, hogy egy könyvre vonatkozó erősen elitélő, biráló szavakat terhére rótták a bírálónak. Ezzel az üggyel itt most foglalkozni egyáltalában nem kivánok s ezért ezt az ügyet meg sem nevezem. Ez az eset azonban — mivel egy megjelent könyvre vonatkozó akármilyen lesújtó, de a biráló becsületes meggyőződését kifejező bírálat, ugyancsak erősen közérdekű ügy, mert nagy Tiasznára szolgálhat a köznek — arra ösztökél, hogy mielőtt a fentebb közölt határozat bírálatába fognék, a kritika szabadságára nézve néhány általános megyjegyzést tegyek, bírálatomat pedig kiélezzem s abba a formálja öltöztessem, amily alakot a kritika szabadsága érdekében nemcsak megengedhetőnek de egyenesen kívánatosnak, sőt szükségesnek kell tartanunk. Mit kiván a kritika szabadsága? Azt kívánja meg, hogy közérdekű ügyre vonatkozó becsületes meggyőződésünket, — ha az a nézetünk, hogy annak nyilvánosságrahozása a közérdeknek használhat — hozzuk kifejezésre. Már pedig a jogerős biróí határozat szintén kritikára termett közérdekű ügy. Es pedig hozzuk kifejezésre világosan és bátran akkor is, ha becsületes meggyőződésünk kifejezéséhez kemény szavak szükségesek. Másként nem tudjuk magunkat kellően kifejezni «és megértetni. A kritika erkölcsi megítélése szempontjából nem 7*