Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 5. szám - Amerika legújabb monstrum-pöre

206 A Hatásköri Bíróság teljes ülése a teljes ülési határozat hozatalát mellőzheti, ha meggyőződése szerint az elvi kérdés azonosságának hiányában vagy egyéb okból ellentétes gyakorlat nem forog fenn. (Ür.) Ha a Hatásköri Biróság tanácsának többsége a Hatásköri Bíróságnak más hasonló ügyben hozott határozatától el akar térni, a tanács elnöke a tárgyalás alatt levő ügyben a határozat hozatalát felfüggeszti és az esetet a Hatásköri Biróság elnökének nyomban bejelenti, aki a teljes ülést egybehívja. A teljes ülést a Hatásköri Biróság elnöke közvetlenül egybehívhatja akkor is, ha a Hatásköri Biróság tanácsa ugyanabban a vitás elvi kérdésben ellentétes határozatokat hozott. (Ür.) A teljes ülés határozatát a jelenlevők szavazatának kétharmad többségével hozza. (N. 9. §. 3. bek.) Ha tehát ez a minősített szótöbbség nem jönne rtétre, ugy a teljes ülési határozat hozatala elmarad. A Hatásköri Biróság teljes ülési határozatait a biróságok és közigazgatási hatóságok mindaddig követni kötelesek, amig azokat a Hatásköri Biróság teljes ülése meg nem változtatja. A teljes ülési határozat kötelező hatálya a hivatalos lapban történt közzétételének napjától számított tizenötödik nappal kezdődik (N. 10. §. 1. és 2. bek.). A teljes ülési határozatnak az érdemben jogerősen elbírált ügyekre nincsen kihatása. Bűnvádi ügyekben azonban a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés az irányadó. Ezt a két utóbbi tételt ugyan sem a novella, sem az ügyrend nem mondja ki, de az általános jogelvekből közvetlenül következnek. Dr. Vörös Ernő. KÜLFÖLDI JOGÉLET. Amerika legújabb monstrum-pöre. Az uj esztendő második napján Washingtonban összeült Supreme Courtnak egy, még itt is feltűnően hatalmas anyagi érdekeket érintő, kivételes jelentőségű jogesetben kell a dönti szót kimondania. Maga az ügy magja nem nagy, de a következményei beláthatatlanok és minthogy egyes magánjogi tartozások valorizálásával kapcsolatos, könnyen meglehet, hogy a Supreme Court marasztaló Ítélete egy olyan lavinát indit el, amely az Unió közgazdasági életének nem kevesebb, mint 52 milliárdnyi dollárját mobilizálja. Az Északamerikai Egyesült Államok igazságszolgáltatási annaleseiben ennél tekintélyesebb összeget reprezentáló peres eljárás még nem igen fordult elő. Ezért a köznyelv máris .,Monstrum-pör" néven emlegeti ezt a nagy eseményt, amely a vasúttársaságok business világában már eddig is valóságos forradalmat idézett elő. A pör anyagát egy kis vasúttársaság kis subsztrátumu ügye szolgáltatja. A Supreme Court végző szava azonban az összes többi amerikai vasúttársaságokat is egyformán kötelezni fogja. Ez az alapja a nagy érdeklődésnek és a még nagyobb izgalomnak. Az Unióban — mint ismeretes — a vasúttársaságok nincsenek állami kezelésben, egytől-egyig mind magántársaságok, amelyek csak annyiban vannak kapcsolatban a szövetségi közigazgatással, hogy vasutvonalaik terjedelme és felszerelésük értékének arányában évi bevételeikből egy bizonyos, törvényszerinti, hányadot az Unió kincstárába kötelesek beszolgáltatni. Ezt a hányadot az u. n. „Interstate Commerce Comission" állapítja meg, amelynek egy ilyen „igazságtalanul méltánytalan" megállapítása miatt került most ez az egész komplexum William Howard Taft, Chief Justice és hét birótársának előkelő testülete elé. Az Unió nagy népszerűségnek örvendő volt elnöke azonban „iam vidi alios ventos" és birótársaival egyetemben nem nagyon veszi tragikusan a Kailroad-Companiek színházi lármáját. Ez a lárma azonban arra minesetre jó, hogy a nagy publikum is, jogász és nem jogász egyaránt éber figyelemmel kisérjék a nagy pör kimenetelét, amelynek különös érdekességet kölcsönöz az a ritka körülmény is, hogy annak során Taft kabinetjének egykori három tagját szintén megidézi a biróság. Ez a három volt