Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Magyarország Magánjogi Törvénykönyve javaslatának törvényes kötelmei

23 különösen á bűnügyi feljelentések által okozott erkölcsi és vagyoni károknak megtérítésére vonatkozó jogtételek a Bp. 483. §. és köv. ^-ainak, valamint a 160. számú elvi határozatnak teljesen ki nem elégítő szabályai folytán e részben tárgyi jogunk korántsem mondhatók teljesen kétségtelennek és megfelelőnek. III. Törvényen alapuló kötelmek. 1. Nem tűnik ki világosan MMT-ből — pedig az 1746—1749. ^-oknak merőben tételes tartalma ezt szinte kézenfekvővé teszi, hogy törvényből eredően minden további jogi tény közvetitése nélkül, tevésre és tűrésre irányuló kötelmek javarészt csak a közjogban fakadhatnak — ideértve a büntetőjogot, a közigazgatási jogot és az eljárási jogot is. T-ben tehát a törvényen alapuló magánjogi kötelem igen gyér kivétel. Kérdéses, vájjon MMT-nek nem állt-e módjában ezen némikép változtatni? Ugyan nem annyiban, hogy a törvényen alapuló kötelmeket szintén általános jelentőségre emelje. Erre a jelen jogunk sem nyújt támpontot. De igenis annyiban, hogy az eljárási jog ide átnyúló rendelkezéseit magánjogi reflektorral kellőleg átvilágítsa és ezzel eloszlassa azt a homályt, amely a magánjog és az eljárásjog heterogén elemeinek vegyülése folytán e határterületen dereng. MMT ezt elmulasztotta. Szerinte továbbra is kétséges marad, vájjon az egyszerű és a szakértői tanú vallomásának, úgyszintén a szakértői véleménynek indokolatlan halogatása, megtagadása, annak vétkes, vagy szándékos pontatlansága, vagy helytelensége csupán közjogi szankcióval, avagy pedig és pedig még büntető elitélés nélkül is azon felül még magánjogival, kártérítéssel is jár-e? Pp. 308. §-ának utolsó bekezdése, úgyszintén a Pp. 345. §-ának utolsó bekezdése erre ugyan részleges feleletet ad akkor, amidőn a magánjogi kártérités külön perrel való érvényesítését kiemeli, ha a tanú, vagy a harmadik személy a birtokában levő okiratot, vagy szemletárgyat nem akarja felmutatni. Azonban ez az utalás ma sem nem nagyon világos. Kódexbe foglalt magánjogi jogrendszerben pedig merőben elégtelennek tetszik. MMT-nek itt állást kellene foglalnia. 2. Dolgok felmutatásának törvényes kötelmét állapítja meg a T. annak javára, aki valószínűvé teszi, hogy valamely dolog birtokosa ellen oly követelése van, amelynek érvényesítése végett érdeke a dolgot megtekinteni. (1746. §.) Nem szól MMT e törvényes kötelesség alóli mentességekről, amelyeket Pp. vonatkozó mentességi okaival összhangba kellene hoznia. Nem oldja meg a több fokra tagozódó birtoknál a birtokosok e kötelességeinek sorrendjét és terjedelmét. Nem szól arról, vájjon a közvetlen, vagy az inkább közvetlen birtokos a nominatio auctoris utján e kötelesség alól szabadul-e? Nem veszi fel mentesítő oknak a közvetlen birtokosnak a közvetett birtokossal való jogviszonyán alapuló tilalmakat és igy tovább. Pedig mindezek tisztázandó nyilt kérdések. 3. Okiratot a birtokos annak köteles felmutatni, akinek érdekében az készült, vagy akit illető jogviszonyt az tanúsít, vagy akivel, vagy akinek érdekében folytatott tárgyalásokra vonatkozik. Az okirat birtokosa a felmutatásnak megfelelően másolat vehetését is köteles megengedni. (1747. §.) Az okirat felmutatásának kötelme MMT-ben a dolgok felmutatására vonatkozó kötelem egyik alesete.