Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Magyarország Magánjogi Törvénykönyve javaslatának törvényes kötelmei

24 / Ezt is tüzetesebben és az eljárási jog vonatkozó szabályaival pontos összhangban kellene szabályozni. Ki kellene tüntetni az okiratok felmutatására és másolására vonatkozó törvényes kötelem viszonyát a saját károsodás veszélyének, úgyszintén a hivatási, az ipari és a levéltitok megőrzésének viszonyához. E határterület süppedékes voltánál fogva minden kétség elkerülése céljából expressis verbis ki kellene fejezni e kötelem exculpalásának lehetőségeit és eseteit. És kifejezetten a törvénybe kellene iktatni a kötelem megszegésének magánjogi következményét: az MMT-ben itt egyelőre csak alattomban értett kártérítési sanctiot. Az 1748. §-a felmutatási kötelesség teljesitési helyéül a dolog vagy okirat létének helyét jelöli meg. Kivételeket bármelyik fél kívánságára fontos okból a bíróság engedélyezhet. A költséget és a veszélyt a felmutatást kérő viseli. A költség előlegezése és a kár előleges biztosítása előtt a felmutatás megtagadható (1749. §.) 4. Többek vagyonát fenyegető rendkívüli kárveszély a T. szerint egyes vagyontárgyak feláldozásával elhárítható (lex Rodia de jactu). Az ebből eredő kárt és költséget az érdekeltek veszélyeztetett érdekeik arányában viselik. De ezekért csakis a veszélyezteteti vagyontárgyaikkal, vagy azok értékével felelnek. (1749. '§.) IV. Alaptalan gazdagodás. 1. Az alaptalan gazdagodást MMT túlontúl a német polgári törvénykönyv mintájára szabályozza. Nem elégszik meg azzal, — mint a svájci törvény tette — hogy e kötelemfajnak néhány nagy vonással csak mintegy keretét adja (63—67. cikkek), hanem az általános irányelv megszabásán felül a részletekbe is behatol. Sőt ezekben a német törvényen is túltesz és 15. §-ban — a német csak tizenegyet tartalmaz róla (812—822. ^$.) — e jóganyagol látszólag teljesen kodifikálja. (1750—1764. §§.) Már több alkalommal mutattam arra, hogy az ily szabályozást az a jogrendszer, amelynek dologi ügylete nem elront, hanem jogcimes (MMT 539., 562., 696. sem nem igényli, sem el nem birja. Akkor sem, ha — mint a MMT minden ellenvetésem dacára is teszi — azt a fényűzést üzi, hogy a forgalmi dologbeli jogok átruházását csak jogcimesen engedi meg (tulajdon, épitményi jog), az idegen dologbeli jogokét pedig, amelyek a forgalomtól mégis távolabb állanak, elvont átruházási ügylettel is. (Hiszen a 611. §. a telki szolgalmaknál, a 640. a haszonélvezeteknél a 714. a telki tehernél az „érvényes alapot" tudatosan kihagyta.) Az alaptalan gazdagodás részletes szabályozása azonban talán indokolttá tette volna azt is, hogy MMT legalább mindabban a kérdésben, amely e joganyag tekintetében a német polgári törvénykönyv megalkotása óta a gyakorlatban és az elméletben felmerült állást foglaljon, vagy azokra legalább is valaminőképen utaljon. Ezt pedig MMT-ben hiába keressük. 2. Az alaptalan gazdagodás mégis benne, ugy látszik, általános kötelmi alap. Általános kötelmi alap azért, mert a gazdagodási joghatások tényállásbeli előfeltételeit a részletekbe menő aprózása dacára is csak általában jellemzi. A MMT 1750. §-a szerint e hatásokhoz csak az szükséges, de azután elegendő is, hogy valaki jogalap nélkül másnak rovására vagyoni előnyhöz jusson. (1750. §.) A törvény ennek csak némely tényállását emeli ki. Szól: a kötelezettség jogalap nélküli tel jesitéséről (1754. §.). ;i kezdet ben