Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - A hütlen elhagyás, mint a H.T. 80. §. a) pontja alá vont bontóok kérdéséhez

235 mit sem természetesebbnek, mint házasságuk birói felbontását. A habom alatt és után beállott erkölosi érzés általános hanyatlása, a gazdasági és társadalmi viszonyok leromlása és eltolódása, mind megannyi tényező, ami tápot adott a házasság erkölcsi lényégét megrontó felfogásnak és a házasságok epidémiaszerü felbontására vezettek. Mindezen tényezők azonban nincsenek összefüggésben a Kúriának itt szóbanlevő gyakorlatával. Mert hiszen az epidémiaszerüleg fellépő válások a H. T. 77. §. a) pontja alapján bonyolittattak le és bonyolittatnak le. A házasságuk felbontása kérdésében megegyezésre jutó felek a H. T. 77. §. a) pontja alapján a törvény rendszerbeliségét és intencióit kijátszva, házasságukat biróilag felbontatják még akkor is, ha a biróságok a törvény rendelkezéseit a legszigorúbban betartják. Ennek egyediili okát abban találjuk meg, hogy a H. T. 77. §. a) pontja a hütelen elhagyást, mint abszolút bontóokot állapítja meg, amelynek formailag bebizonyult volta esetén a biró a házasságot bontani köteles még akkor is, ha egyénileg meg van győződve a házasság fenntartandóságáról Ezzel szemben a Kúria gyakorlata, midőn a hűtlen elhagyást a H. T. 80. §. a) pontja körébe vonta, abból egy relativ bontóokot statuált, ahol döntő szerep jut nemcsak a biró kezébe adott iriquisitorius elvnek, de a H. T. 80. §. utolsó bekezdésében foglalt jogszabálynak is és igy korrektivumává vált azon visszaéléseknek, amelyek a H. T. 77. §. a) pontja alapján lezajló perek leple alatt történni szoktak. Ha számszerűleg talán nagyobb is a válási lehetőség a vitatott Kúriai gyakorlat folytán, ez a szám azonban nem növeli azon válások számát, amelyek a törvény intenciója szempontjából kifogásolhatók. Ezek a válások ki vannak véve a feleknek a törvény intencióit kijátszó megegyezése alól. Ezeknél a válásoknál a birónak módjában van a közérdek szempontjából eljárni. Merem állítani, hogy a törvény rendszerbeliségét szem előtt tartva, a hűtlen elhagyás jogi és tényálladékbeli elemeit egyedül a H. 80. §. a) pontjában szabályozott elvek alapján van módjában a birónak a tényeknek megfelelően megállapitani. Es vájjon mit érnénk el azzal, ha a Kúria ezen gyakorlattól eltérne'? Semmiesetre sem azt, amit a cikkiró attól remél, hogy az epidémiaszerüleg fellépő válások száma csökkenne. Ellenben azt igen, hogy a gyakorlat szerint házassága felbontását jogosan megillető felet kiszolgáltatnánk elhagyó házastársa zsarolásának. Visszatérek cikkem elején előrebocsátottakra, ahol megemlítem, hogy a gyakorlat törvényszerűsége szempontjából vitába szállni nem kivánok a cikkíróval; azonban azt állítottam, hogy azok a körülmények, amelyekre a cikkiró cikkében utal, a gyakorlat okszerűségét és közjóra törekvését meg nem szüntették. Nevezetesen a fentebb kifejtettek szerint a gyakorlat okszerűsége annak az igazságnak felismerésén alapul, hogy nem lehet minden esetben a jogos ok nélkül elhagyott házastárstól kívánni, hogy az elhagyó házastársát visszahívja; viszont a jogos ok nélküli elhagyás,mint a házasság etikai lényegével ellenkező magaviselet kell, hogy a törvény rendszerbeliségét szem előtt tartva, a házasság fenn, vagy fenn nem tartása szempontjából elbírálható legyen. Ha pedig ez igy van, akkor ez a gyakorlat sem a múltban, de a jövőben sem válhatik a legkisebb vonatkozásban sem a családerkölcsi felfogás kedvezőtlen befolyásolójává.