Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - Az idegen állami érdekek és a nemzetközi érdekek védelme a büntetőjogban

220 rágalmazás és becsületsértés. Az 1914. évi XLI. t.-eikk egyizben már lentebb is hivatkozott 12. §-a a következőleg szól: .,Ha a rágalmazást vagy becsületsértést akár külföldi uralkodó vagy államfő ellen, akár külállamok Ő Felségénél felhatalmazott követe vagy ügyvivője ellen követték el, a bűncselekményt csupán a sértettnek diplomáciai uton kifejezett kivánatára lehet üldözni". Nézetünk szerint ez a törvényi rendelkezés két nagyfontosságú megállapítást foglal magában. Az első perjogi jellegű és arra vonatkozik, hogy büntető eljárási szempontból a 12. §-ban felsorolt személyek nálunk különleges szabállyal biztosított kiváltságos helyzetet élveznek. A második, amelyik anyagi jogi jellegű, annak a leszögezése; hogy a 12. §-ban felsorolt személyek ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés nálunk az 1914. évi XLI. t.-cikk büntető rendelkezései alá esik. A szóbanforgó megállapításoknak azért van igen nagy jelentősége nemzetközi szempontból is, mert a külföldi törvényhozások a más államok államfői és diplomáciai képviselői ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés üldözését igen gyakran viszonosság fennforgásától teszik függővé. Értekezésünk második részében ismertetni fogjuk az erészben fennálló nevezetesebb külföldi jogszabályokat. A külföldi törvényhozások egy része az idegen államfők és a külállamok követei ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés esetére egészen különleges rendelkezéseket tartalmaz, amelyek az általános rendelkezésektől eltérnek. Ilyen államoknál a viszonosság fennforgása szempontjából fontossággal bír az a kérdés, hogy az érdekelt állam viszonos esetekben az ő államfőjét vagy követét kivételes elbánásban, vagy legalább is^ megfelelő elbánásban részesitené-e? A magyar törvény erre a kérdésre az idézeett §-ban igenlő feleletet ad, mert, ha bár különleges büntetési tételt nem állapit meg, de perjogi kiváltságokat nyújt és kétségkívül tisztázza azt a különben vitássá válható körülményt, hogy az idegen államfők és külállamok követei ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés nálunk büntetendő. Az 1914. évi XLI. t.-c. 12. §-át a viszonosságot külállamokkal szemben törvényileg biztosító nyilatkozatnak is lehet tekintenünk. Különös nyomatékkal bír emellett az a körülmény, hogy mi magunk részéről a védelmet nem tesszük viszonosságtól függővé. Mi tehát alkalmazni fogjuk az 1914. XLI .t.-cikk 12. §-át olyan államokkal szemben is, amelyek viszonos esetben a magyar államfő és a magyar diplomáciai képviselők ellen elkövetett rágalmazást és becsületsértést nem büntetik, akár azért, mert azt reájuk nézve közömbös politikai bűncselekménynek tartják, akár azért, mert ugy találják, hogy a magyar jogszabályok nem merítik ki a viszonosságnak azt a mérvét, amelyet az ő jogszabályaik megkívánnak. Azok közé a perjogi kiváltságok közé, amelyeket a 12. §. a külföldi államfőknek és a diplomáciai képviselőknek nyújt, tartozik az a rendelkezés, hogy a büncselekméuyt csupán a sértettnek diplomáciai uton kifejezett kivánatára lehet üldözni. Ennek az intézkedésnek alapgondolata, hogy ilyen esetekben a sértett elhatározásától kell függővé tenni, hogy egyáltalában induljon-e bűnvádi eljárás, amelynek lefolytatása a sértettre esetleg politikai szempontból kellemetlen lehet. A diplomáciai uton kifejezett kívánat alakszerüleg az érdekelt állam követségétől származó diplomáciai jegyzékben szokott közöltetni, magában véve azonban az a körülmény, hogy az érdekelt követség diplomáciai jegyzékben kéri az eljárást, még nem meríti ki a 12. paragrafusban megkívánt feltételeket, hanem az szükséges, hogy kétségtelenül kitűnjék, hogv maga a sértett, tehát pl. maga a megsértett uralkodó vagy államfő, illetve diplomáciai képviselő kívánja az eljárás megindítását. Viszont az is