Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - Az idegen állami érdekek és a nemzetközi érdekek védelme a büntetőjogban

213 i • ^ ,9ű- szerinti vétséget az a közhivatalnok követi el, aki hivatali hatalmával visszaélve, törvényellenesen valakit eltograt eltog vagy letartóztat. Ez a rendelkezés a törvényes feltetelek ienniorgasa esetében arra a közhivatalnokra is alkalmazható, aki valamely területenkívüliséget vagy személyes mentességet elvező személyt a nemzetközi jog által meg nem engedett esetekben tartóztat le, tehát ugy is tekinthető, mint a területenkívüliségből és a személyes mentességből folyó jogoknak bizonyos vonatkozásban büntetőjogi védelmet nyújtó belső jogszabály. A Btk. 199. §-a szerinti cselekményt az a közhivatalnok követi el, aki hivatalos hatalmával visszaélve és törvényellenesen valakinek lakásába, üzlethelyiségébe, az azokhoz tartozó vagy azokkal összeköttetésben levő helyiségbe vagy kerített helyre, a lakónak vagy lakással rendelkezőnek akarata ellen behatol vagy abban benn marad. A nemzetközi jog általában — bizonyos egészen kivételes esetektől eltekintve tiltja a fogadó állam hatóságainak vagy hatósági közegeinek a követség épületébe a követnek vagy helyettesének akarata ellenére való behatolását. Az ilyen behatolás rendszerint törvényellenes lévén — a Btk. 199.^-ának rendelkezései a követségi épület kiváltságos helyzetének belföldi büntetőjogi szankcióit nyújtják. A cselekmény elkövetői egyébként ebben a vonatkozásban nemcsak rendőri szervek, hanem más hatósági közegek, pl. kézbesitők is lehetnek, miután a fennálló szabályok szerint a követségi épületben a követ hozzájárulása nélkül törvényesen kézbesítések sem eszközölhetők. A bűncselekmény fennforgásához azonban feltétlenül megkívántatik, hogy a behatolás vagy bennmaradás a követnek vagy helyettesének kinyilvánított akarata ellenére történjék, bár a nemzetközi jog vonatkozó tilalma minden feltétel nélkül áll fenn és ilyen akaratnyilvánítást nem kiván. A Btk. 199. §. 2. bekezdésének a jogtalan behatoláson felül tartott házkutatásra vonatkozó rendelkezései a konzuli irattáraknak a nemzetközi jogban biztosított sérthetetlensége tekintetében nyújtanak bizonyos fokú büntetőjogi szankciót. Az idegen állami érdekek védelme szempontjából igen különös súlya van a pénzhamisítás büntetésére vonatkozó rendelkezéseknek. A Btk. 203. §-a az idegen államok érdekeinek védelme terén mintaszerű rendelkezéseket tartalmaz. A 203. §. szerint ugyanis a pénzhamisítást az követi el, „aki azon célból, hogy az valódi, illetőleg teljes értékű pénz gyanánt forgalomba tétessék, bel- vagy külföldön forgalomban levő: 1. fém- vagy papírpénzt utánoz vagy utánoztat; 2. valódi fém- vagy papírpénzen olyan változást eszközöl, vagy eszközöltet, hogy az nagyobb értékűnek látszassék; valódi arany- vagy ezüstpénz fémtartalmát bármi módon csökkenti vagy csökkenteti. Ugyanezen büntettet követi el az is, aki a forgalmon kívül helyezett pénzen, a fentebb említett célból, olyan változtatásokat eszközöl vagy eszközöltet, hogy az még forgalomban levőnek látszassék". Már magának a bűncselekménynek a fogalmi meghatározásából kitűnik, hogy a pénzhamisítás tárgyául nálunk bel- és külföldi pénz egyaránt szolgálhat, x Ez a tétel a forgalmon kívül helyezett pénzen eszközölt változtatásokra is áll, bár a 203. §. utolsó bekezdése nem ismétli meg a „bel- vagy külföldi" kitételt a forgalmon kivül helyezett pénznél, azonban ennek a bekezdésnek a §. egyéb részeivel való szoros összefüggése kétségtelenné teszi, hogy e részen sem tehető különbség bel- vagy külföldi pénz között. A Nemzetek Szövetségének pénzügyi bizottsága ez idő szerint olvan kollektív nemzetközi egyezmény előkészítésén dolgozik, amely a pénzhamisítás terén a különféle államok együttműködését fokozattabbá tenni volna hivatva. A szóbanforgó egyez-