Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 5. szám - A Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézetének megalakulása

196 és arra a konklúzióra jutott, hogy ügyvédi közéletünket ez idő szerint sok tisztes, de szerte folyó és szervezett egészbe nem foglalt, ezért csekély eredményű munka jellemzi. Jogi szakirodalmunk eljutott a hipertróíia csúcsáig, magángazdasági tevékenységünk pedig még nincs beállítva anyagi érdekeink százszázalékkal figyelemmel kisérésének elvére. Az előadó az idők fordulatának jeléül tekintette, hogy mindezekről már merünk őszintén beszélni és keressük közéleti és magángazdasági berendezkedésünk célszerűbb átszervezésének útjait, mert a magyar ujjáteremtés nehéz munkájában nem szabad elfeledkeznünk közgazdaságunk és magángazdasági életünk amaz egybevágó parancsáról, hogy minél intenzivebb munkával kell minél nagyobb eredményeket elérnünk. A figyelemmel hallgatott előadás után dr. Kemény Hümér mondott még tartalmas felköszöntőt. Az Országos Ügyvédszövetség győri osztálya folyó évi április 20-án tartotta dr. Waigand Antal kir. kormányí'őtanácsos elnökletével rendes évi közgyűlését. Az ügyvédség aktuális kérdéseit felölelő elnöki megnyitó után dr. Halmi Gyula titkár számolt be az osztály elmúlt évi eredményes működéséről, végül dr. Polgár Győző pénztáros terjesztette elő a pénztávi jelentést. Ezután az elnök felkérésére az előadás tartására meghivott dr. Nagy Dezső Bálint budapesti ügyvéd tartotta meg előadását Illetékjogunk kifejlődése és reformja cimen. Előadásának kivonata a következő: Az illeték a maga mindenre kiterjedő hálójával átszövi egész gazdasági és jogi életünket. Mégis az illeték lényegével és fogalmával csak kevesen foglalkoznak intenziv módon. A mi illetékjogunk expanzív kiterjedésével a .többi államok adórendszerében — kivéve Ausztriát és részben az utódállamokat — nem található fel. A mi illetékjogunk ugyanis tisztán osztrák eredetű és annak köszönheti létét, hogy az osztrák abszolutizmus idején, 1850-ben az osztrák illetéktörvényt (Gebührengesetz) császári pátenssel egyszerűen kiterjesztették Magyarországra is. Az osztrák illetékjognak pedig speciális fejlődése van. Már 1840-ben felismerték Ausztriában, hogy magánfelek között egyes forgalmi cselekményeket megrögzítő iratok egyszerű és könnyen megfogható adóztatási alapot nyújtanak. Ebből a felismerésből született meg az 1840. évi Taxgesetz, mely az ily jogügyletek érvényességét ahhoz kötötte, hogy azok a kincstár által kibocsátott bélyegzett papirosra Írattak légyen. Minthogy azonban hova-tovább kitűnt,, hogy ez meglehetősen tökéletlen megoldási mód, ezt az elgondolást a 10 év alatt szerzett tapasztalatok alapján tovább fejlesztették és tökéletesítették az 1850. évi Gebührengesetzben, ahová most már az összes jogügyleteket és az állam szerveinek igénybevételével járó ténykedéseket, mint illetékalapokat vették fel. Ezzel azonban az a helyzet állott elő, hogy a legkülönbözőbb és közös nevezőre alig hozható közszolgáltatásokat foglalták egybe az „illeték" gyűjtőneve alá. Joggal felvetődik tehát ezután a kérdés, hogy tulajdonképen mi is az illeték? Hogy erre a kérdésre a választ megadhassuk, az állam feladatainak vizsgálatából kell kiindulnunk. Az állam feladatainak legtekintélyesebb részét ugyanis állampolgárai ama szükségleteinek kielégítése alkotja, mely szükségletek egyénileg alig vagy egyáltalán nem, hanem megfelelő módon csak kollektive elégíthetők ki. Amikor tehát az állam ezt a feladatot magára vállalja, az egyén számára szolgálatot teljesít s ennek a ezolgáltatásnak az ellenszolgáltatása az u. n. közszolgáltatások gyűjtőneve alá foglalt, az állam részére teljesített fizetések. Amig az egyén az államtól csupán általános szükségleteinek kielégítését követeli, csupán a mindenki által fizetendő egyenesadókkal tartozik. Mihelyt azonban a javak forgalmát előidéző jogügyleteket köt és igy az államnak azt a szolgáltatását is igénybe veszi, mellyel a jogügyletek biztonságát is garantálja, további ellenszolgáltatással is tartozik s ezek a forgalmi adók. Ha p«dig az állami szerveknek (bíróság, közigazgatási