Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1929 / 5. szám - A Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézetének megalakulása
193 ELŐADÁSOK. A hatáskör túllépése a nemzetközi választott bíráskodásban. René Brunet francia képviselő, ügyvéd és egyetemi tanár, az International Law Association magyarországi csoportjának folyó évi április hó 16-án tartott ülésén a hatáskör túllépéséről a nemzetközi választott biráskodásban tartott előadást. Szászy Béla elnök az előadót üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy gazdasági és politikai érdekek elválaszthatják ugyan a nemzeteket, egyenlőség, igazság és erkölcsi erő azonban a nemzetek egyesitésére hivatottak. Az előadót, mint nemzetének és hivatásának előkelő képviselőjét azzal a reménységgel üdvözölte, hogy a francia nemzetnek előkelő része lesz a magyar reménységek betöltésében. Ezután az elnöki széket Korányi Frigyes bárónak adta át, aki rövid beszédében különösen azt emelte ki, hogy számos francia jogtudós tünt már ki a magyar álláspont nemzetközi védelmében. René Brunet mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy tárgyában csak jogi szempontok és az igazságról meggyőződés vezetik. A nemzetközi biráskodás hatásköri túllépéseinél nagy nehézséget okoz, hogy az eldöntést irányitani hivatott anyagi és alaki szabályok nincsenek. Ezt már a nemzetközi jog fejlődésének kezdő időszakaiban felismerték. A XIX. században bonyolult fogalmak felállításával kisérelték meg azoknak az eseteknek csoportosítását, amelyekben a nemzetközi biráskodás hatásköri összeütközéseiről lehet beszélni. Goldschmidt 11 ilyen esetet állított egybe. Az irodalom és a nemzetközi értekezletek ezek számát lényegesen csökkentik; a második hágai nemzetközi konferencia pedig, amely a kérdéssel behatóan foglalkozik, kimondja, hogy az összeütközések szabályozása szempontjából kategóriákat előzetesen megállapítani alig lehet és ez nem is volna helyénvaló. A történeti fejlődés is mindenesetre igazolja a kérdés megoldásának gyakorlati nehézségeit. Semmikép sem elegendő e tekintetben azokat a szempontokat figyelembe venni, amelyeket francia államjogi vonatkozásban a francia Conseil d'État fejlesztett ki gyakorlatában, a hatáskörtúllépés eseteit ekként állapítva meg: 1. hatáskörhiány szűkebb értelemben (incompetance); 2. formahiba (vice de forme); 3. törvénysértés (violation de la loi). A nemzetközi jogélet ezzel az osztályozással nem érheti be. De helytelen az az újabb doktrína is, amely szerint a nemzetközi bíróság hatáskörének túllépése az érdekelt felet felmenti a bíróság döntése végrehajtásának kötelezettségétől. A fél ekként egyúttal ügyének birájává is válnék, ami jogi képtelenség. A helyes álláspont csak az lehet, hogy a nemzetközi bíróság meghozott döntését a pervesztes félnek feltétlenül végre kell hajtani és a hatáskör túllépése kérdésével foglalkozásnak csak jogi alapon megállapított flagráns esetben a pernyertes fél hozzájárulásával kezdeményezett ujabb bírósági eljárásban lehet helye és pedig ugy, hogy ilyenkor az ujabb bíróság az előző döntéstől teljesen függetlenül itéL Legfeljebb ez az ujabb bíróság rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését. Ez az álláspont számol azzal a ténnyel, hogy a hatásköri kérdésekben döntésre hivatott külön nemzetközi bíróság nincs. Nem lehet nevezetesen arról szó, hogy pl. a Népszövetség tanácsához lehessen a nemzetközi bíróság hatáskörtúllépésének jogi eldöntése végett fordulni. A nemzetközi viszonylatban ís meg kell ugyanis különböztetni a politikai, közigazgatási jellegű testületeket és a bírói fórumot. A népszövetség tanácsa az előbbiek közé tartozik és ezért a nemzetközi bíróság döntésében érdekelt felek hatásköri vitájában csak a tanácsadónak és egyesség megkisérlőjének szerepét töltheti be. A magyar álláspont helyesen fogta fel a Népszövetség tanácsának ezt a szerepét, amikor az erdélyi optánspörben felmerült hatásköri vitát illetően birói döntést ajánlott, illetőleg fogadott el és ezzel tulajdonképen a pervesztes fél helyett igyekezett a kérdésnek az egyedül alkalmas birói uton történő ujabb elbírálást lehetővé tenni. Magyar Jogi Szemle. 1 í