Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Concha Győző

az arra a jogszabályra vonatkozó bírósági gyakorlat az illető bírósági határozatok közlésével; ezenkívül hol a jogszabály, hol a bírósági határozatok után van egy-egy „jegyzet". A „jogszabály" alatt, amelyet a könyv közöl, érteni kell az illető törvényt vagy rendeletet vagy a Mtj. vonatkozó rendelkezéseit; ahol pedig sem törvény, sem rendelet, sem a Mtj. jogszabályt nem tartalmaz, ott közlik szerzők „a birói gyakorlatban kikristályosodott jogszabályokat". A bírósági határozatok közül szerzők a íelsőbirósági határozatokon kivül közlik a munkaügyi bírósági és még a hatásköri bírósági határozatokat is. A „jegyzef-ekben pedig szerzők igen becses útbaigazítást és felvilágosítást adnak, ahol azonban több bírálati megjegyzés talán nem lett volna felesleges. Hogy szerzőknek mennyire sikerült a kereskedelmi és ipari alkalmazottak szolgálati viszonyaira vonatkozó anyagot (ez képezi a tartalmát az egész könyvnek) teljesen és kimerítően feldolgozni, kitűnik abból, hogy — a Mtj.-tói eltekintve — tizenegy törvényt és rendeletei és 583 jogesetet dolgoztak fel. E munkának bő és kimerítő tartalma a nyole fejezet anyagából tűnik ki. Ezeknek a fejezeteknek tartalma ugyanis a következő. Első: a szolgálati szerződés létrejötte és tartalma. Második: a szolgálati szerződésből származó jogok és kötelezettségek. Harmadik: a szolgálati szerződés megszüntetéséről általában. Negyedik: a felmondásról különösen. Ötödik: a végkielégítés. Hatodik: az azonnali hatályú elbocsátás és kilépés. Hetedik: az alkalmazott igénye csőd és csődön kiviili kényszeregyesség esetén. Nyolcadik: munkaügyi eljárási szabályok. E fejezetek tartalmát részletesen megbeszélni ehelyütt nem lehet, azérl még csak néhány észrevételt teszek: A 11. fejezetben (103. old.) helyes ágyán az a jegyzet, hogy a Mtj.-nak — szószerinl idézett — 1556. és 1560. §§-ai ellentétben állanak a birói gyakorlattal; ez kiegészítendő lett volna azzal, hogy az 1559. rendelkezései is ellentétben állanak a birói gyakorlattal, amely a felmondási időre járó illetménybe (nem kártérítésbe) nem engedi meg a betudását annak, amit az elbocsátott alkalmazott egyébként szerez. Ez a gyakorlat alig lesz fentartható. A IV. fejezetben (137., 138. old.) szerzők helyeselni látszanak azt a birói gyakorlatot, amely szerint, habár az 1910/920. M. E. sz. rendelet 2. §-a írásbeli felmondást ir elő, érvényes a szóbeli is, ha a fél ezt elfogadja. Itt nézetem szerint lex cogensről van szó (rend. 23. §.), az pedig a felek dispositiói alul ki van véve. Nekem a budapesti Ítélőtáblának határozata (137. old. 14S. jegyzet) látszik helyes jogi állásponton lenni. Helyes szerzőknek az az álláspontja, hogy a felmondás ténye a szerződés tartanián mit sem változtat, a szerződés a felmondási időn át is fennáll és csak a felmondási idő leteltével szűnik meg. Ez igen fontos elv, amelynek következményeit azonban bíróságaink nem vonják le, amint az az 506. sz. jogesetből látszik; mert a fenti elvből kifolyólag az elbocsátott alkalmazottat meg kell hogy illessék azok a fizetésemelések is, amelyek!,en a többi alkalmazottak részesülnek, ha ezek a fizetésemelések a felmondási időre esnek. A negyedik fejezetben (200. old.) szerzők felvetik azt a kérdést, vájjon a felmondási idő beszámitható-e a szolgálati időbe? amely kérdésre hajlandók igenlő választ adni, ami aggálytalan. A hatodik fejezetben közölve van a 386. sz. jogeset, amely szerint a jogtalanul elbocsátott munkavállaló nem köteles a munkaadó hívására visszamenni a felmondási idő alatt, ami aggályos álláspont és ellentétben is látszik lenni az 509. sz. a. közölt jogesettel. Az egész hatodik fejezet igen részletesen és tanulságosan van kidolgozva. Igen sajnálom, hogy további részletekbe nem mehetek bele és ezért még csak annyit jegyzek meg, hogy a könyv egy külön jogszabályinutatót és gondosan kidolgozott betüsoros tárgymutatót tartalmaz, ami a mii kezelését megkönnyiti. Végeredményben örömmel állapítom meg azt, hogy ez a mii. amely szerényen csak reproduktív munkának nevezi magát, ennél jóval több; igen sikerült, elsőrendű munkával állunk szemben, amely a szerzőknek, 11*