Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Concha Győző

153 rint ugyanis! az Á. T. V. 2. §. 1. bekezdésében meghatározott delictiyn complexum az 1. 2. bekezdésében leirt tevékeny részvétel kiemelt esete. Az itt szóban forgó delictum complexum ugyanis az Á. T. V. 1. §-ának ugy 1„ mint 2. bekezlésében körülirt delictumnak képezi kiemelt esetét; a 2. §. 1. bekezdése rendelkezik az 1. §. 1. és 2. bekezdésében körülírt bűncselekményre egyaránt. Mert ha a mozgalom vagy szervezkedés kezdeményezője vagy vezetője (1. §. 1. bek.) követi el a 2. §. 1. bek. szerinti kapcsolatos bűncselekményt, ugy ezzel szemben is a most idézett törvényt kell alkalmazni. Hasonlóképen nem teszem magamévá azt a jogtételt, melyet a mű a jogi személyeknek a pénzbüntetésért való felelőssége tekintetében felállit. E tétel ugy hangzik, hogy ha a nemzetrágalmazást vagy nemzetgyalázást nyomtatvány utján jogi személy valósitja meg, s az elkövetés sajtó utján történik, ugy a pénzbüntetésért Való felelősség a jogi személyre vagy társaságra hárul. Ez igy nem áll. Ha a nemzetgyalázó kifejezés vagy nemzetrágalmazó tényállítás jogi személytől is ered, a pénzbüntetésért csak azok az egyének felelősek, kik a cselekmény létrejöttében közreműködnek s akiket igy a büntetőjogi felelősség terhel. A jogi személynek mint ilyennek a pénzbüntetésért való felelősségéről csak akkor lehet szó, ha a jogi személy mint kiadó szerepel. Ha tehát a jogi személy a bűncselekmény elkövetője (pl. valamely társadalmi egyesület vagy kereskedelmi társaság téteti közzé az inkriminált sajtóközleményt), ugy a pénzbüntetésért való felelősség ugyanazt a fizikai személyt vagy ugyanazokat a fizikai személyeket terheli, akiket büntetőjogi felelősség terhel. A S. T. 42. §-a csak az esetben nyer alkalmazást, ha a kiadó vagy a nyomda tulajdonosa jogi személy, vagy társaság. De abban az esetben is, a kiadó felelőssége a S. T. 40. §-a értelmében csupán az esetbon előzi meg elitélt felelősségét, ha a közlemény oly időszaki lapban jelent meg, melynek biztositéka van. Ez az egyetlen eset, amikor a pénzbüntetésért a biztositék erejéig első sorban a kiadó felelős, legyen az akár fizikai, akár jogi személy. A munka rendkivül sok érdekes kérdést vet fel. Ezek közül csak egynéhányat emeltem ki. A legtöbb kérdésben szerző nézete egyezik szerény véleményemmel. Mint az előző füzetek, ugy az előttem fekvő füzet is értékes munka s élvezetes olvasmányt nyújt. Dr. Degré Miklós. A szolgálati jogviszony cime alatt megjelent jogirodalmunknak egyik igen értékes terméke. Összeállították dr. Kéler Tibor járásbivó, kúriai tanácsjegyző és dr. Straub Sándor járásbiró, bevezetéssel ellátta dr. Schtvicker Richárd törvényszéki tanácselnök. (Kiadja a Tébe kiadóvállalat m. sz. 1929.) Ezt a munkát nemcsak azért kell üdvözölni örömmel, mivel ebben a meglehetősen rendezetlen joganyagban rendet teremteni igyekszik, haneni azért is, mivel a magánalkalmazottak jogviszonyainak törvényhozási utón való rendezése most előtérben van, tehát igen aktuális. A munka bevezető része a szolgálati szerződós fogalmával és a szolgálati viszonyra vonatkozó jogszabályok és jogi fogalmak határaival foglalkozik. A munkának ez a része igen sikerültnek mondható; helyes elméleti fejtegetések fonalán gyakorlati szempontból is teljes áttekintését és átfoglalását adja az egész munkának. A jogirodalmunknak, a magánjogi törvényjavaslat rendelkezéseinek és birói gyakorlatunknak figyelembe vétele mellett helyesen fejti ki ez a rész a szolgálati szerződés fogalmának meghatározása mellett a rokontermészetű jogviszonyokat, igy különösen a vállalkozási és megbízási szerződés fogalmait, ezeknek a szolgálati szerződéstől való eltérését. Ezzel kapcsolatosan tárgyalja pl. a helyi képviselő és ügynök, a házitanító és nevelő, jogtanácsos stb. ügykörét és helyes fogalmi meghatározását. Magyar Jogi Sízemlc. 11