Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Concha Győző

152 Az állami és társadalmi remi hatályosabb védelméről szóló 1921. évi III. t.-c. Irta: Angyal Pál. Köztudomású, hogy Angyal Pál egyetemi tanár büntetőjogi tankönyvének nj kiadása íüzetenkint jelenik meg-. A műből eddig három füzet jelent meg. Az első a beesület védelméről szóló törvénnyel, a második az emberi élet, a harmadik a testi épség elleni bűncselekményekkel foglalkozik. Ezeket a müveket a Magyar Jogi Szemlében (1928. évi évfolyam 122., 236. és 339. lap.) volt alkalmam ismertetni. Negyedik füzet gyanánt az előttem fekvő mü a közelmúltban került a könyvpiacra. Az Á. T. V. megalkotása óta nyolc esztendő telt el. Ez idő alatt a jogi irodalom eléggé behatóan foglalkozott a törvénnyel s e törvény körül érdekes birói gyakorlat fejlődött ki. Angyal Fúl munkája magában foglalja az irodalmi felszólalások tüzetes ismertetését. Alig van irodalmi felszólalás, mely szerző figyelmét elkerülte volna. A felszólalásokra megteszi észrevételeit, a vitás kérdésekben állást foglal, helyenkint erősen polemizál (6—9. 1.) Magára vonja a ügyelmet a terminológia. A törvény 1. <j>-ában meghatározott deliktumot az államfelforgatás bűntettének, illetőleg vétségének nevezi. Kár, hogy a törvény életbelépte óta aránylag hosszú idő telt el» mert ha szerző ezzel az igazán találó megjelöléssel a törvény életbeléptetését közvetlenül követő időben lépett volna a nyilvánosság elé: nincs kétség aziránt, hogy a megjelölés rövidesen átment volna a közhasználatba. Helyenkint tüzetesen ismerteti szerző a törvényjavaslat nemzetgyűlési tárgyalásának anyagát (13—19., 46., 84—87. lap), ami ujabb törvényről lévén szó, az olvasót kétségtelenül érdekelni fogja. Felveti szerző azt az igen érdekes kérdést, hogy a törvény csak a magyar állam és társadalom törvényes rendjét védi-e, vagy más államét is"i Szerző álláspontja az, hogy a külállamoknak a mienkével ellentétben nem álló törvényes rendje s az emberi társadalom általános rendje is beleértendő az A. T. V. 1. §-a által védett jogtárgy körébe. Álláspontját meggyőzően fejti ki (30., 31. 1.). A kérdéssel behatóbban foglalkozni módomban ezideig nem állott s azért nem merek határozottan állást foglalni, le kell szegeznem azonban annyit, hogy sok ok szól szerző álláspontja mellett. Téved azonban szerző akkor, amikor álláspontjának támogatására a Kúriának eme határozatára hivatkozik, melyben az van kimondva, hogy az Á. T. V. az állami és társadalmi rendet minden körülmények között, tehát egy világmozgalommal szemben is megvédeni rendeli (B. I. T. LXXIX. 177. 1.). Szerény nézetem szerint a döntés értelme az, hogy az A. T. V. rendelkezései nyernek elismerést azzal szemben is, kinek tevékenysége társadalmi rendünknek egy világmozgalom keretében való felforgatására irányul. Ezzel a kijelentéssel szemben nincsen megoldva az a kérdés, alkalmazást nyernek-e az A. T. V. rendelkezései egyenesen valamely külállam törvényes rendjének felforgatására irányuló törekvéssel szemben. A munka számos kérdéssel de lege ferenda foglalkozik. Érdekes szerzőnek az a gondolata, hogy az A. T. V. 1. §-át ki kellene terjeszteni az oly esetekre is, amikor a kezdeményezőnél, vezetőnél hiányzik az állam és társadalom törvényes rendjének felforgatására irányuló célzat, de a propagált mozgalom vagy szervezkedés kérdéséhen az állam, illetve társadalom fel forgatására vezethet (49. lap). A Kúriának a gyakorlata általában szerző helyeslésével találkozik. Helyesli a gyakorlatban megnyilatkozó azt a felfogást is, hogy a bíróság az A. T. V. alapján kiszabható hivatalvesztés és politikai jogvesztés kimondását a B. T. K. 54. §. 2. bek. alapján mellőzni jogosult. Felhasználja azonban az alkalmat arra, hogy a bíróságoknak mcgszivelni való tanácsot adjon, kifejtvén, hogy a mellékbüntetés mellőzése az A. T. V. eseteibon csak nagyon kivételesen lehet indokolt (51. lap). Nagyon érdekesek az A. T. V. 2. f}-ára vonatkozó fejtegetések. E fejtegetések azonban tartalmaznak egy tételt, melyet nem irok alá. Szerző sze\