Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Concha Győző

151 Iiatalmak megosztása szempontjából" c. értekezését, maró gunynyal ostorozva annak túlzásait és felületességét. Rendkívül becses és tanulságos a Pulszky Ágost nagyértékü jogbölcsészeti művéről (A jog és állambölcselet alaptanai, 1885) irt terjedelmes birálata (421—477). Dacára az ellentétes világszemléletnek, mely a szerzőt és birálót elválasztja, a hirálát a legteljesebb elismeréssel és legőszintébb örömmel emeli ki Pulszky művének érdemeit s művét magasan feléje helyezi a Kant és Ahrens nyomán készült közhasználatban levő hazai műveknek. A bírálat egyrészt nagyszerű cáfolata a pozitivizmusnak, másfelől részletes kimutatás a Pulszky tévedéseiről s mint ilyen, ma is rendkivül becses útmutatás a jogbölcsészet művelői vagy olvasói részére. Ugyanily irányadó jelentőségű a Kuncz Ignác „A nemzetállam tankönyve" c. művéről irt szintén nagy elismeréssel adózó, de a szerző hibáit, tévedéseit nagy jóakarattal szemébemondó birálata. Annál kevésbbé kíméletes már a Nagy Ernő „Magyarország Közjogáról" irt két birálata. E közkeletű munkának számos tévedésére, különösen a rezervált felségjogok kérdésében tett kisiklására a legélesebben hivja fel a figyelmet. Az utolsó bírálat ismét az elismerés és a jóakaratú megjegyzések és útbaigazítások jegyében szól Polner Ödönnek (akkor törvényszéki joggyakornok) „Magyarország és Ausztria közjogi viszonya történeti kifejlődésében és jelen alakjában" (1891) c. pályanyertes művéről. Ezt a mesteri bírálatot is maradandóvá és sokáig aktuálissá teszi az államkapcsolati alakzatok, különösen az uniók kérdésében és a pragmatica sanctio jogi természete felől kifejtett álláspontja a nagy Mesternek. A kötet tartalmának ez a vázlatos bemutatása is elég bizonyság afelől, hogy mily gazdag tárházához jutottunk újból a Concha Győző nagyszerű szellemi termelésének. A közigazgatásiam, közjogi és politikai tudományok művelői hosszú évtizedeken át mint kincses bányát fogják forgatni ezeket a legmélyebben szántó szellemdus, e mellett a gyakorlati életre is mindig gyümölcsöző hatású tanulmányokat. A magyar tudományosság minden tényezője és barátja szivvel-lélekkel óhajtja, hogy az agg Mestert áldja meg a Mindenható még hosszú éveken át testi és szellemi frisseséggel, hogy befejezhesse és sajtó alá rendezhesse a hatvan éves tudományos pályájának második felében készült klasszikus tanulmányait is és a tiszta eszményiség magaslatain járó s csodásan gazdag lelkéből még sok uj szép munkával örvendeztethesse meg az őt hódoló tisztelettel körülrajongó tanítványait, barátait és az egész magyar tudományosságot. • Firikey Ferenc.