Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Ünnepi beszéd elmondotta a Hatásköri Bíróságnak 1928. évi december 22. napján tartott jubiláris teljes ülésében

MAGYAR JOQ1 SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó kivételével. Szerkesztőség: Budapest, I., Naphegy-utca 21. Telefonszám: J. 390—83." Egyes szám ára a melléklapokkal 2.40 P. 6 szám ara az első félévre 12.— P. 1. szám. Budapest, 1929 január hó. X. évfolyam. Ünnepi beszéd elmondotta a Hatásköri Bíróságnak 1928. évi december 22. napján tartott jubiláris teljes ülésében Dr. Juhász Andor, a m. kir. Kúria elnöke, mint a Hatásköri Biróságnak elnöke. Tisztelt Teljes ülés! Amióta a Hatásköri Bíróság 1918. évi április hó 29-én megtartott teljes ülésében fennállásának tizedik évfordulójáról ünnepélyes formák között megemlékezett, ismét tiz esztendő telt el. Ez az ujabbi évtized is csak egy pillanat ennek az állandóságra hivatott közjogi intézménynek az életében s hogy mégis ünnepélyes teljes ülésre hivtam össze a Hatásköri Biróság tagjait, az abban találja a magyarázatát, hogy ezt az évfordulót egy jelentőségteljes törvényalkotás, nevezetesen „a Hatásköri biróság hatáskörének kiterjesztéséről és szervezetének módosításáról szóló" 1928:XLIII. t.-c. teszi emlékezetessé, amely törvény folyó évi december hó 7-én hirdettetett ki a törvénytárban és nyomban életbe is lépett. A Hatásköri Biróság két évtizedes fennállása alatt ennek a biróságnak a szervezete és eljárása ellen sem a nagy közönség, sem a jogásztársadalom köréből nem hangzottak el panaszok, sőt a novella képviselőházi tárgyalása alkalmával a felszólalók a legtejesebb elismeréssel illették bíróságunknak húszéves működését. Mégis ebben a szakértő testületben aligha kell tüzetesen megindokolnom, hogy az eredeti szabályozásnak, vagyis a Hatásköri Bíróságról szóló 1907:LXI. t.-c.-nek voltak hiányai, amelyek ennek a nagysúlyú alkotmányjogi ténye^ zőnek továbbfejlesztése és hatósági körének a kiterjesztése érdekében orvoslást és pedig törvényhozás utján való orvoslást igényeltek. Már az 1907:LXI. t.-c. meghozatalakor történtek felszólalások abban az irányban, hogy a törvény rendelkezései a különbiróságokkal szemben nem kimerítők. A törvényhozás akkor mégis célszerübnek tartotta a kérdés megoldását a birói gyakorlatra bizni, azzal a megoldással, hogy a különbiróságok részletes felsorolása amúgy sem lehetne kimeritő. 1