Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Balás P. Elemér előadása a római szerzői jogi konferenciáról és a magyar törvényhozásnak ezzel összefüggő feladatairól

KISEBB KÖZLEMÉNYEK. )^ Bálás P. Elemér előadása a római szerzői jogi konferenciáról és ;i magyar törvényhozásnak ezzel összefüggő feladatairól. A Magyar Jogászegyletnek Szászy Béla államtitkár elnöklete alatt tartott teljes ülésében fejteget le Bálás P. Elemér miniszteri tanácsos a mult év május havában Rámában tartott nemzetközi szerzői jogi konferencia határozatait a berni szerzői jogi egyezmény továbbfejlesztése tárgyában. A berni egyezmény módosítása nemcsak az ujabb egyezmények törvénybe cikkelyezését teszi feladatunkká, hanem egyúttal szükségessé teszi a szerzői jogról szóló 1921:LIV. t.-e. többirányú módositását is. Első kérdés, hogy a reform milyen terjedelmű legyen. A római egyezmény ugyanis csak egy minimumot tesz kötelezővé az egyezményes államok törvényhozásai számára, emellett, azonban több kívánságot is ajánl az egyes tagállamok ügyeimébe, melyeknek megvalósítását nem. is csupán az egyezményes államok nemzetközi viszonyában óhajtja, hanem a belső jog szempontjából is. Az előadó e kívánságok nagy részét helyesli és a teljes reform mellett foglal állást. Különösen kiemelte egyfelől a szerző személyiségi jogi oltalmát, másfelől az egyezmény állásfoglalását a rádió és a szerzői jog viszonyáról. Véleménye szerint mind a két irányban csak egy egészen uj szerzői jogi törvény nyújt kellő megoldást. Miután az előadó a szerző személyiségi jogára vonatkozó közfelfogás kialakulását részletes történeti visszapillantás alakjában ismertette és bőven foglalkozott a francia judikatura döntő szerepével, nemkülönben a törvényhozási szabályozást sürgető áramlatokkal és a legújabb szerzői jogi törvények idevágó szabályaival, kifejtette, hogy a magyar szerzői jogi törvény hiányos ezen a téren. A szerző személyiségi jogát csak az idézési jogkörében oltalmazza, amikor egyfelől azzal korlátozza az idézés szabadságát, hogy hűnek kell lennie, tehát nem szabad az eredeti szöveget eltorzítania, másfelől megköveteli, hogy a forrást és a benne megnevezett szerzőt is fel kell tüntetni. De ezek a szabályok is csak a szerzői jogi oltalom alatt álló müvet védik. A kiadói ügyletnek az a szabálya sem elegendő, hogy a kiadó a művet változatlanul köteles többszörösiteni, mert az ellenkező megállapodás hatályát nem zárja ki. Kimerítően kell tehát szabályozni az előadó szerint a szerző személyiségi jogát és nem lehet beérni annak kimondásával, hogy a szerzőnek vagyoni jogától függetlenül, sőt ennek átruházása dacára is megmarad a joga arra, hogy érvényre juttathassa azt, hogy ő a mű szerzője, továbbá, hogy ellene szegülhessen műve minden olyan megváltoztatásának, mely hátrányos lehetne hírnevére vagy becsületére. A római egyezménynek ezen a szövegén tul a konferencia kívánsága az, hogy az egyes törvényhozások biztosítsák a szerző személyiségi jogának legszélesebb körű oltalmát. Ezt helyesli az előadó is. így sürgeti az állásfoglalást a szerző személyiségi jogának elidegeníthetetlensége felől, de arra nézve is, ki és hogyan gyakorolja a személyiségi jogot a szerző halála után. Azt is ki kell mondani, hogy a szerzői jogi oltalom lejárta után is oltalomban részesül a szerző személyiségi joga. Az uj szabályozásra, utal mutat Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének javaslata, mely a személyiségi jog magánjogi oltalmát a legszélesebb körben adja meg-. Ez azonban nem elég. mert a szerzői jog speciális követelményei fontos technikai szabályokat kívánnak. De azért is szükség van teljes szerzői jogi reformra, mert a mai jog nem elég rendszeres, nem különbözteti meg világosan a szerző vagyoni és személyiségi jogosítványait. Uj, elvi szempontból tiszta rendszert kell léhát alkotni. Annak biztosítása, hogy a. szerzői jogi oltalom a rádióra vonatkozóan is meglegyen, nem jelent újítást magyar szempontból, mort az előadó szerint mai jogunk alapján is megvan. Az erre vonatkozó elvnek