Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - A pénztartozás utáni késedelmes kártérítés ujabbi - de homályos - szabályozása

142 Ezen közleménynek a „T. 505/76. szám"-ra való hivatkozásából nem tudjuk, hogy ez a szám melyik hatóságnak a számát jelzi. Annyi azonban bizonyos, hogy ez nem^ annak a „m. kir. minisztériumnak" a száma, amely az 1923. évi XXXIX. t.-c. fentidézett 2. §-ának (1—3) bekezdéseiben megemlítve van, mert mindazok a rendeletek, amelyek ezen törvényszöveg1 alapján eddig- napvilágot láttak, mind M. E. szám alatt voltak kibocsátvá, tehát miniszterelnöki számok alatt és igy nyilván az összminiszterium vagy a minisztertanács rendeleteiként jelentek meg. Az Igazságügyi Közlöny mindazonáltal hivatalos jelleggel birván, hivatalos jellegűnek kell a most idézett közleményt is tekinteni és igy minden esetre alkalmas ezen közlemény arra, hogy kételyt támasszon arra nézve, vájjon most már az 1. bekezdésbeii vétkes késedelem esetén a kártérités mérvét milyen %-ban kell számitani. A „közlemény" ugyanis a .hivatalos vál'tóleszámitolási bankkamatlábnak megváltoztatása, illetve emelkedése folytán csak a nem vétkes késedelem esetére szóló 2. bekezdésbeli kamatlábat emeli fel 9 százalékra, ellenben az 1. bekezdésbeli vétkes késedelem esetére a hitelezőt megillető kártérités mértékének iigyancsak 1%-kal való felemeléséről, vagyis a jelenlegi 10%-ról 11%-ra való emelkedéséről egyáltalán emlitést nem tesz, dacára annak, hogy a közleményben ugyanarra a 4960/1927. M. E. számú kormányrendeletre történik hivatkozás, amely az 1. bekezdésbeli kártérítést a Magyar Nemzeti Bank mindenkori hivatalos évi váltóleszámitolási kamatlábat í-gyel meghaladó %-ban szabályozza. Ha talán abból indult ki ezen ujabbi „Közlemény", hogy a vétkes késedelem esetén teljesitendő kártérités ujabbi emeléséről nem lehet szó, mert a most hivatkozott kormányrendelet 1927 június havában az akkori évi 18%-ot 10%-ra leszállította és igy ebben a rendelkezésben csak leszállítási tendencia foglaltatik: akkor nem lett volna szabad szem elől tévesztenie, hogy ebben a rendelkezésben, a mindenkori hivatalos évi váltóleszámitolási kamatlábat í-gyel meghaladó %-ra való leszállításról van szó, ugy hogy ha az évi váltóleszámitolási kamatláb 7%-ot tesz a mai megállapitá* szerint, akkor a hivatkozott kormányrendeletben évi 18%-ról valóleszállitás évi 11%-ra vonatkozik és nem tartható fenn az az álláspont, hogy ma, amikor a hivatalos évi váltóleszámitolási kamatláb 7%-ot tesz, ezt nem 4-gyel, hanem csak 3-mal meghaladó %-ban kell a vétkes késedelem esetén teljesitendő kártérítésnél kifejezni. Ellene szól ennek már a törvény és az azóta hozott kormányrendeletek intenciója is. mert ezen intenciók szerint a vétkes és nem vétkes késedelem között a % mérvében volt különbség teendő akkép, hogy a vétkes késedelem esetén mapásabb százalékra rugó kártérités teljesitendő, mint a nem vétkes késedelem esetén, már pedig ha a „Közlemény"-ben rejlő álláspont helyes volna, és ha a váltóleszámitolási kamatláb holnap 8%:ra emelkednék: akkor a vétkes és nem vétkes késedelem esetén teljesitendő kártérités között mérve tekintetében már semmiféle különbség nem állana fenn. De még ha az Igazságügyi Közlöny legutóbbi számában megjelent fenti közlemény ezt a helytelen álláspontot is kívánta volna dekretálni, akkor is ezt kifejezésre kellett volna juttatnia, de azáltal, hogy a 4960/1927. M. E. számú rendeletre való hivatkozással csak a nem vétkes késedelem esetére teljesítendő kártérités mérvét fejezi ki, ellenben az ugyanama rendeletben szabályozott és a vétkes késedelem esetére járó kártérités mérvét teljes hallgatással mellőzi: oly homályba burkolja a kérdési, amely homályt felderíteni a kormánynak sürgős kötelessége volna.