Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Kényszeregyezség

188 esődönkivüli kényszeregyezségi rendelet gyökeres módosítása mellett, mely aztán több rendelettel meg- is történt. Az elmondottakból megállapíthatjuk, hogy a esődönkivüli kényszeregyezség ugy nálunk, mint Ausztriában háborús intézmény s hogy azoknak a várakozásoknak, amelyeket ahhoz a kereskedői körök fűztek, nem igen, vagy csekély mértékben felelt meg. Az 1927 július 5-iki német 'törvény pedig még sokkal fiatalabb, semhogy hatása és a békeidőkhöz való simulékonysága felől komoly véleményt lehetne alkotni. Az az egy bizonyos, hogy a csődelőtti egyezségi eljárás a kisebbségi hitelezők kényszerítését általában a világ egy államában sem ismeri, vagy csak a kisebbségi hitelezőtől függő feltételhez köti. így már a Hamburger Neue Falli'ter Ordnung (1758), amelyből a csődelőtti egyezségi eljárás egész intézménye kialakult, a csőd előtt a hitelezőkkel való egyezkedést kötelezőleg irta ugyan elő, de, ha ez nem vezetett sikerhez, a csőd volt azonnal megnyitandó. Brémában „Moratórium und Accordverfahren" előzte meg a csődöt, ha az adós ezt kérte. Az egység azonban a kisebbséget csak annyiban érintette, hogy az egyezségi hányadon felüli követelés csak több év múlva volt érvényesíthető. Angliában az 1887-iki „Deeds of Arrangement Act." kötelezővé teszi a csőd előtti birói egyeztetést a kisebbségi hitelezők hozzájárulási kényszerének megengedése nélkül s a novella is mellőzte ezt. Belgiumban az 1883-iki törvény szerint kötelező volt ugyaii az egyezség minden hitelezőre, de az adós, ha jobb viszonyok közé került, fizetni tartozott. Svájcban az 1889-iki törv. szerint csődelőt'ti egyezségi eljárás van a kisebbségi hitelezők kényszerítése nélkül. Ugyanígy van Luxemburgban, Norvégiában és Dániában. Franciaországban az 1889. márc. 4-iki törvény lényegileg csődelőtti birói felszámolásról rendelkezik. Egyptomban, Argentiniában a csődelőtti egyezségi eljárás ugy van szabályozva, mint Angliában. Ugyanígy volt Olaszországban is 1903-ig, amikor a május 24-iki törvénnyel a csődelőt'ti egyezségi eljárást szabályozták, mely azonban a kisebbségi hozzájárulás kényszerét szintén nem ismeri. Ezek szerint a csőd megelőzésére szolgáló egyezségi, felszámolási s időhaladéki birói eljárás sok államban van bevezetve és szabályozva, oly államot azonban, ahol az egyezségi eljárásban az egyezséget el nem fogadó hitelezők követelésük egy részének elengedésére, tehát tulajdonuk elvesztésére volnának kényszerithetők, nem találunk. Sőt oly állam is van, ahol esődönkivüli kényszeregyezség is volt, de hatályon kivül lett helyezve, mint például Görögország. Miután a esődönkivüli kényszeregyezség nálunk csak rendelettel van szabályozva, s a törvényhozó a esődönkivüli kényszeregyezség intézménye felől nem döntött, felvetődik az a kérdés, hogy általában indokolt-e maga a esődönkivüli kényszeregyezségi intézmény és kívánatos, vagy szükséges-e annak fenntartása. Érdekkel bir ez a kérdés annál is inkább, mert a csődreformnak a közel jövőben előbb, vagy utóbb előreláthatólag be kell következni s ennél a esődönkivüli kényszeregyezségi intézmény sorsa is eldöntendő lesz. A csődbelv kényszeregyezséget nem lehet egyenlő mértékkei mérni a csődönkivülivel.