Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Dr. Almási Antal műve "A dologi jogról"

amely — nézetem szerint — helyes és megfelel a jogirodalomban és a joggyakorlatban általánosan elfogadott felfogásnak. Ezután egyenként tárgyalja szerző az emiitett fogalmi meghatározás egyes elemeit. így kiemeli, hogy a tulajdon tárgya dolog, még pedig egyedileg meghatározott dolog, amivel kapcsolatosan igen helyesen tárgyalja a helyettesiülető dolgok, valamint a dologösszesség kérdését. Előadja továbbá, hogy a dolgok vagy ingó, vagy ingatlan, amely utóbbinál a tulajdon kiterjed az ingatlan alkotórészeire is (épületek stb., vadászati jog stb.). Azt hogy a tulajdon korlátlan jogi uralom, szerző igen találóan bővebben fejti ki, még pedig ugy positiv, mint negatív irányban, amely utóbbi szerint elvileg minden kivülről jövő behatás kizárható. Helyes az a tétel, hogy kétség esetében a vélelem mindig a tulajdon korlátlansága és a tulajdonos kizárási joga mellett szól. Ezután áttér a tulajdon szabad gyakorlását korlátozó mozzanatokra, még pedig ugy a közjogiakra (amelyeket nagyszerű teljességgel felsorol), mint a magánjogiakra és hangsúlyozza igen helyesen, hogy a jogrend következménye is már az, hogy a korlátolás rendesen csak megfelelő kártalanítás mellett lehetséges. A tulajdon tartalmához tartozik az illető tárgy jogi kiaknázása, ezért a tulajdonos a dolgot elidegenitheti, megterhelheti, arról lemondhat stb. Ez utóbbival kapcsolatban felveti szerző azt a kérdést, vájjon a tulajdonos az ingatlanról lemondhat-e anélkül, hogy az ingatlan egyúttal másnak tulajdonába kerüljön? Szerző szerint ez a mai tkkvi jogunk szerint nem lehetséges, amely nézetét megindokolja; rámutat azonban arra is, hogy magánjogi törvényjavaslatunk ellenkező állásponton van (439. §.). Szerző nézete talán oly korlátozását a szabad rendelkezési jognak foglalja magában, amely a tulajdon jogi természetével össze nem egyeztethető; ha ez igy van, ne állitsunk fel korlátot kényszeritő szükség nélkül. (A német B. G. B. 928. §-a értelmében is ingatlantulajdonról a tulajdonos — másra való átruházás nélkül — lemondhat, a lemondást a tkkvi hatóságnál be kell azonban jelentse, amikortól kezdve az ingatlan uratlan, de csak az állam által vehető igénybe. Ha a lemondást a tulajdonos nem jelenti be, tulajdonosnak őt kell tartani továbbra is.) Ezután, mint további korlátra utal a szerző az elidegenítési és terhelési tilalomra és helyesen jegyzi meg, hogy nézete szerint ennek kikötése szóval is történhetik, hozzátéve, hogy e tilalom ellenére történt elidegenítés vagy megterhelés hatálytalan. E tilalom kérdését tovább tárgyalja. A.z ingatlanra vonatkozó szabad rendelkezési jog korlátai kérdésénél foglalkozik szerző igeA szépen a szomszédjogból, az „ingatlanok együttlétezéséből" folyó korlátokkal, ide tartoznak: szükségbeli ut, tulépités, beomlás elhárítása stb., amelyeket szerző egyenként részletesen megbeszél. Utóbbinál megállapítja szerző, hogy jogunk nem ismeri a cautio damni infecti intézményét és ugy véli, hogy azt némileg pótolja a gyors lefolyású sommás visszahelyezés. Ugy gondolom, hogy ez alig tekinthető pótlásnak, egyik a másikat különben nem zárja ki. Hogy jogunk ezt a biztosítékot nem ismeri, nézetem szerint hézag, amelyet az uj javaslat pótolni hivatva lehetne. Ezután tárgyalás alá veszi szerző a tulajdonszerzés kérdését. Ez egyike a legszebb fejezeteknek a tulajdonról szóló részben, sajnos, hogy erre is csak általánosan hívhatom fel a figyelmet. Szerző szerint ingótulajdont lehet szerezni: elsajátítás utján, ahová számítani lehet a találást (és kincstalálást is), továbbá ügyleti átruházással, mely jogügylet két elemből áll: egy kötelmiből és egy dologiból. Ezzel kapcsolatosan tárgyalja szerző az ingótulajdonszerzést nemtulajdonostól. Mint külön szerzési módot