Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Dr. Almási Antal műve "A dologi jogról"

133 való érvényesítése. Foglalkozik szerző igen szépen azzal a kérdéssel, vájjon a sommás vissza helyezési perben a jogkérdés figyelembevétele ki van-e rekesztve? (Pp. 579. §. stb.) A jogbirtokról azt a tételt állítja fel, hogy erre lényegben ugyanazok a jogszabályok nyernek alkalmazást, mint a dologbirtokra, amely tétel, mint helyes, elfogadható. Az általános rész 2. §-ában foglalkozik szerző a telekkönyvvel, azaz az anyagi telekkönyvi jog szabályaival; természetes, hogy a tkvi eljárási szabályokat is érinti, amennyiben az az anyagi jog megértése, vagy a megbeszélés teljessége érdekében szükséges. A tkkvi jognak csak rövid jogfejlődési szempontból történt megbeszélése és a tkkv. beosztásának ismertetése (A. B. C. lap) után tárgyalja a tkkvi bejegyzések egyes fajait: a bekebelezést, előjegyzést, feljegyzést és rámutat mindegyiknek helyes fogalmi meghatározására, jogi jelentőségére és kihatásaira (belehatolva a legapróbb részletekbe, rangsorfeljegyzés, különösen perek feljegyzése stb.). Ezzel kapcsolatban méltatja az anyagi jog szempontjából a tkkvi hatóság elutasító határozatai feljegyzésének jogi jelentőségét. Ezt követi a telekkönyvnek, mint közhitelű intézménynek és a tkkvbe vetett bizalomnak, a tkkv. közhitelességéből folyó ,a tkkvi tartalom helyességére és teljességére vonatkozó vélelmek tárgyalása, mely fejtegetései szerzőnek különös figyelmet érdemelnek. A tkkv. közhitelessége kérdésének ugy nálunk, mint külföldön bő irodaima van (pl. a német irodalomból általam ismert „Der öffentl. Glaube des Grundbuches" irta Heuer: ..Bedeutung der Vorsehriften des B. G. B. über den öffentl. Glaube des Grundbuches" irta Isaaksohn stb.) és ebben a nagy irodalomban szerzőnek erre vonatkozó fejtegetései méltó helyet foglalnak el; ennek a mesteri alkotásnak keretén belül a jóhiszemű és rosszhiszemű tkkvi szerzés kérdését is tárgyalja. Ezzel összefüggően felállítja szerző azt a helyes tételt, hogy az ingatlant terhelő és a tkkvben foglalt jogok nem szünne,k meg pusztán azáltal, hogy azok a tkkvi tulajdonos jogkörébe jutnak. .,Az egyesülés (consolidatio, confusio) tehát a tkkvi anyagi jogban nem a törvény erejénél fogva közvetlenül ható jogszüntető\ tény." Ennek a tételnek konkrét esetekre való rámutatás melletti letárgyalása után szerző felsorolja azokat az eszközöket, amelyekkel az a gyakran tapasztalható állapot, mely szerint a tkkvi állás az anyagi jogtól lényegesen eltér, megszüntethető. Ezek a jogérvényesítési eszközök: a tkkvi kiigazítás, a törlés és az ingatlanra vezetett végrehajtás megszüntetése iránti igény. Ezeket egyenként nemcsak tárgyalja, hanem részletesen megbeszéli az idetartozó összes kérdéseket. így belevonja az ingatlan kétszeri eladás kérdését is (amelyre fent már kitértem) és ezzel a tkkvön kivüli tulajdon kérdését is, amely kérdéssel együtt tárgyalja az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése kérdését (végrehajt, törv. 168. §.). Habár szerzőnek az ingatlai kétszeri eladása kérdésében elfoglalt álláspontjával (amint azt fent kifejtettem) egyet nem értek és a tkkvön kivüli jogszerzés terén sem követhetem, tartozom annak kijelentésével, hogy szerző erre vonatkozó fejtegetései a maga szempontjából teljesek és meg indokoltak. És szerző, mint objektív tudós, maga rámutat (194. 1.) arra, bogy ha tkkvön kívül lehetne is tulajdont szerezni, de nem más dologi jogot is, pl. nem lehet tkkvön kivül jelzálogjogot szerezni. Ezután felveti szerző a kérdést: vájjon a 4420/918 M. E. sz. rend. (írásbeliség) és a földbirtokreform folytán megváltozott-e