Magyar jogi szemle, 1929 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Dr. Térfy Gyula emlékezete

128 Dr. Térfy Gyula emlékezete. Dr. Száázij Béla igazságügyi államtitkár gyászbeszéde, a Magyar Jogászegylet 1929 március 9-én tartott közgyűlésén. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Közgyűlési tárgyalásunk megkezdése előtt szomorú bejelentést kell tennem. Egy frissen hantolt sírtól, Térfy Gyula sírjától jöttünk ide, mely a közelmúltban bennünket ért nagy veszteségek ntán ismét egy rendkívül tevékeny és hasznos kiválóságától fosztotta meg Egyletünket s már amúgy is annyit szenvedett hazánkat. Dr. Térfy Gyulát, aki előbb magánjogi szakosztályunk elnöki tisztét töltötte be, csak a múlt közgyűlésen választottuk meg a perjogi és igazságügyi szervezeti szakosztályunk elnöki állásának Magyary Géza halálával megürült helyére, ahová őt előtanulmányai, gyakorlati tapasztalatai és hajlamai inkább vonzották. Eddig is sokoldalú és buzgó munkása volt ő Egyletünknek; de most, hogy eljárási jognnk fogyatkozásainak feltárása és kiküszöbölése egyik aktuális feladatává lett az igazságügyi reformok tervezésének, most jutott ő éppen arra a helyre, ahol sokat várhattunk volna az ő bölcs judiciumától, tapasztalataitól és gyakorlatias felfogásától. De az ő halála nemcsak a mi veszteségünk. Közel tiz év óta vezette és irányította ő az igazságügyminiszterium kodifikáló osztályát, ahol nemcsak a szorosan vett igazságügyi jogalkotásnak, hanem mindennemű törvény és szabályalkotó rendelet előkészítő munkálatainak is a szálai összefutottak, amelyeket biztos kézzel fogott össze a nyelvészet, a jogszerkezet és a jog általános alapelvei szempontjából szükséges bírálat erejével. Naponkint referált a miniszetreknek, eljárt a törvényhozás bizottsági tárgyalásaira, tevékeny részt vett a magánjogi törvénykönyv szerkesztőbizottsági tárgyalásaiban, eljárt vizsgákra, szakértekezletekre, a közmunkatanács üléseire. Mindenütt ott volt, ahol tenni és alkotni kellett. Annak idején a polgári perrendtartás és életbeléptető törvényének kidolgozásában Fodor Ármin tagtársunkkal együtt egyik legmunkásabb segítőtársa volt Plósz Sándornak, akivel e munkában éveken át nap-nap mellett együtt ült és dolgozott. Nagy irodalmi munkásságot is fejtett ki. Munkássága e téren hajlamainak megfelelően főként gyakorlati irányú volt s gyakorlati célt szolgált. Legismertebbek s céljukat tekintve talán legértékesebbek a jogszabályokról és a bírói gyakorlatról készített különböző nagyszámú összeállításai, amelyeket csak felsorolni is nagy munka lenne. Gyakorlati jogászok tudnák megmondani, mily sok hasznát látták ezeknek. Bámulat fog el bennünket, ha munkáinak csak a mennyiségét is nézzük. Ily nagy munkássága azért volt lehetséges, mert a Teremtő megáldotta őt kiváló értelmi tehetsége mellett nyugodt, békés, türelmes természettel, indulatoktól ment, derűs lelki hangulattal, nemesen érző szivvel s kimeríthetetlen lelki energiával, amiből az ő lankadatlan, soha el nem fáradó, soha nem szünetelő munkakedve s tettvágya származott, amely annyit és oly sok basznosat alkotott. Az ő fáradhatatlan kezéből most kiesett a toll. Kialudt életé- \ nek műhelyében a tűz. Hogy mit jelent ez annak a magas célnak s nemes munkatérnek, amelynek ő dolgozott, mit jelent a szerető családnak, a jó barátnak és a pályatársaknak, akiket elhagyott,