Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - Az illetékesség kizárólagosságának kétes esetei a polgári peres eljárásban

71 öltheti feltétlenül. míg az általános és vagylagos illetékesség hiányát csak akkor, ha nyomban valószínűvé teszi, hogy kifogását korábban hibáján kívül nem érvényesíthette. (PP. 50. §. II. és 180. I. és utolsó bekezdés.) d) A per és a fellebbezés bírósága a kizárólagos illetékesség eseteiben az illetékesség hiányát hivatalból veszi figyeleimbe az eljárás bármely szakában és pedig a fellebbezés bírósága még akkor is. ha az első bíróságnak e felől hozott határozata jogerőre is emelkedett, (PP. 50. §. II. 180. §. u. és 499. 1 II.) Kivételesen a fellebbezés bírósága a 677. §. IV. értelmében a háziassági perekben csak a 640. és 641. §-ok eseteiben veszi figyelembe hivatalból az eseteiben az illetékesség hiányát hivatalból veszi figyelembe az pedig csak a házassági perekben, de csak a 640. és 641. §-ok eseteiben veszi hivatalból figyelembe a kizárólagos illetékesség? hiányát is (681. §. I. és 677. §. IV.); máskor nem (540. és 541. §.). e) Fellebbvitel utján az elsőbirósápnak az illetékességet mind megállapító, mind pedig leszállító határozata megtámadható az általános szabályok korlátain belül (476. §.); tekintet nélkül arra, hogy az illetékesség milyen csoportbeli okra van alapítva. Azonban a. járásbirósági eljárásiban a pergátló kifogást elvető végzés ellen csaík az ügv érdemében hozott határozat ellen használt fellebbviteli el kapcsolatban lehet orvoslást keresni. A fellebbezés birósáaának az illetékességet megállapító ítélete vagy ítéletének az illetékességet megállapító része ellen felülvizsgálatnak csak abban az esetben van helye, ha a törvény kizárólagos illetékességet állapit meg. (522. I.) Ebből következik, hogy: a) nem kizárólagos illetékesség eseteiben az illetékességet megállapító ítélet ellen a felülvizsgálat ki van zárva; b) az illetékességet meg nem állapító („leszállitó") ítélet ellen az általános szabályok korlátain belül (521. ós 523. §.) helye van a felülvizsgálatnak, tekintet- nélkül arra, hogy kizárólagos vaery másféle illetékesség van-e szóban1? Ezekből nyilvánvaló, hogy gyakorlati néző pontból is nagy jelentőséggel bir az a kérdés, hogv valamely illetékességi ok a rendszer melyik csoportjába tartozik. II. A következő esetekiben a törvény azonban nem mondja meg' kétségtelenül, hogy vájjon kizárólagos vagylagos vagy talán valamely uj önálló fejű. illet^kessósri okokkal van-e dolgunk: A) Az egyébként fennálló illetékesség kizárásával kikötött illetékesség a PP- 45. ^. II-ben; B) Az egyezségi kísérletre szóló illetékesség a PP. 139. §-ában; C) Az előzetes bizonyításra szóló illetékesség a PP. 382. ^-ában; D) A szolgáltatás mennyiségének vagy tartamának <*. megváltoztatása iránt való kereset illetékessége a. PP. 413. §-ában; G) A bérleti viszony megszüntetésére szóló illetékesség a PP. 021. §-ábian; H) Az okirat megsemmisítésére szóló illetékesség' a PP. 749. vában. Továbbá, tekintve, hogy a végrehajtó eljárás tulajdonképen szerves része a polerári perrendtartásnak, habár külön törvényékben van is szabályozva, ide számíthatók még I. a végrehajtó eljárásban indítható keresetekre vonatkozó illetékességek is. I) Ügybirósági illetékesség. Általában nem vitás sem az irodalomban, sem a gyakorlatban az. IIOÜ'V elvileg csak azok tekinthetők kizárólagos illetókessé>£ri okoknak, amelyeket a törvény kifejezetten ilyennek nyilvánít. Az illetékesség kizárólagossá minősitésének a legtöbb esetben