Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - Az illetékesség kizárólagosságának kétes esetei a polgári peres eljárásban

72 túlnyomó célszerűségi tekinteteik, némely eseteidben azonban nemzetközi tekintetek és fontos állami érdekek vagy éppen az állami szuverenitás védelme az inditó okai. így pl. a túlnyomó célszerűségi tekintet ismerhető fel inditó ok gyanánt: a váltó és csekktörvényen alapuló perbenelentósre a viszontkereseti illetékességinek (PP. 30. §. II.), a túrói felügyelet alatti vagyonkezelésből felmerülő perekben a felügyelő biróság székhelyének (PP. 35. a hitbizományi perekben a felügyeletet gyakorló törvényszéknek (PP. 42. §.), az u.iitott perekben az alapper birósága székhelyének (PP. 5G6. i), kizárólagos illetékess>égi okokká nyilvánitásában. Nemzetközi tekintet és egyt<en a magyar állam nézőpontjából az államszuverénitás védelmének az érdeke is jelentkezik okként az ingatlanra vonatkozó dologi jog érvényesítését tárgyazó perekben és a hasonló tárgyú bányaperekben az ingatlan fekvése helyének kizárólagos illetékességi okká avatásában. Nevezetesen idegen állam a szuverénitásába ütközőnek találhatná, ha az ő területéhez tartozó ii gatlan feletti dologi jog felől magyar biróság Ítélkeznék és viszont. Fontos állami, családi, tehát ugy köz-, mint magánérdek és célszerűségi okok is javallják a status-perekben kizárólagos illetékesség megállapítását. De befolyást gyakoroltak a kizárólagos illetékességi okok létesitósére a modern külföldi jogok ós különösen az osztrák és németbirodalmi perrend hasonló rendelkezései is. Nem kétséges az sem, hogy a perrendtartásokban meghatározott illetékességi szabályok közjogi természetűek és ezért általában szoros magyarázatuak. Ebből következik egyrészt az, hogy értelmezés utján uj illetékességi okok nem létesithetők és a meglevők ki nem terjeszthetők más jellegűvé át nem minősíthetők; főleg pedig különösen kizárólagos illetékességi okokká minősítésben a legnagyobb óvatossággal kell eljárni, mert ez által a legtermészetesebb általános illetékességi októl, de más könnyen igénybe vehető versenyző illetékességtől is megfosztjuk a feleket Az értelmezés célja az engedett szük keretben is helyesen az, hogy a feleket a jogvédelmet könnyítő illetékességi okoktól parancsoló szükség nélkül ne fosszuk meg és azt meg se nehezítsük. Ahol tehát a törvény hallgat és kétséget hagy és a kétség egészen határozottan el nem oszlatható, a kizárólagosság ellen kell állást foglalnunk, annál inkább, mert az illetékesség kizárólagossága kivételes, mig az általános illetékesség irányadósága a szabály. A Szerző már 1915-ben megjelent „Polgári Perrendtartás" c. munkájában (170—172. 1.) rámutatott arra, hogy a PP.-ban a fenntebb vázolt rendszer keretébe alig beilleszthető fenntebb megjelölt illetékességi okok is találhatók és ezeket ott egyedüli, sajátszerű, de még sem kizárólagos illetékességi okoknak (fórum proprium) vette fel; irván, hogy: „Ezekre a nem kizárólagos illetékességi okokra a törvénynek a kizárólagos illetékessésri esetekre vonatkozó rendelkezései nem nyerhetnek alkalmazást; ámde minthogy ezekben az esetekben az illetékesség nem vagylagos módon van megállapítva, ebből következik, hogy bár ezek az illetékességi okok nem kizárólagosak, mégis egyedüliek, hogy tehát minden más, az álta^nos illetékességi okok birósága is tartozik a keresetet illetve kérelmet illetéktelenség okából visszautasítani." Különben pedig a fenntebb a), c), e) pontokban a nem kizárólagos illetékesség esetére vonatkozóan előadott szabályok volnának irányadók. 1 A PP megalkotásában tudvalevően a német birodalmi ZPO. és részben az osztrák CPO. szolgált mintául. Ezek a forráshelyek és művelőik tehát felvilágosítás végett szintén felkereshetők. Dr. Hellwig Konrád (System des PZPRechts, 1912. I. rész