Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 7. szám - Az adóstársak helyzete a váltóelfogadó kényszeregyessége esetén
260 felüli követelését az elfogadó adóstársaival szemben köztörvényi uton ne érvényesíthesse. És felmerül az a kérdés, hogy a váltóbirtokos kvótán felüli követelését köztörvényi uton kikkel szemben érvényesítheti? Szabály az, hogy a váltó aláírása egy magában nem ok arra, hogy köztörvényi perben az aláiró fizetési kötelezettsége megállapittassék. Váltóperben szinte a váltó anyagának van kötelemkiterjesztő hatása mindazokra, akik aláirtak, köztörvényi perben azonban a váltó speciális hatálya megszűnik; egyszerű okirattá válik, tehát aláírójával szemben fennálló követelés jogalapját ki kell mutatni. Forgatott váltónál a váltóbirtokos követelése jogalapját csak közvetlen előzőjével szemben tudja kimutatni, ha ennek a váltóért értéket adott, mert a többi előzővel tényleges kötelmi viszonya nem keletkezett. Forgatmány nélkül továbbadott váltónál tehát még közvetlen előzője ellen sem fordulhat, mert ezzel magánjogi jogviszonyban nincs. Ez a váltóbirtokos szempontjából csupán a váltó egyik aláírója, mely aláírásból alap nélkül jogokat nem származtathat. Ha a bíróság az egyesség megkötése előtt az egyesség tárgyát képező követelés tekintetében már ítéletet hozott, ugy az ítélet alapján elrendelt vagy foganatosított végrehajtás az adóssal szemben csak az egyességben vállalt összeg erejéig érvényes (6340/1927. M. E. 7. <§>.). Ez a rendelkezés nemcsak a fizetésképtelen elfogadóra, de az ítélettel marasztalt többi váltókötelezettre is ki kell, hogy terjedjen. Mert az ítélet a peres felek jogviszonyát nem ujitja, A fizetésképtelen adósnak a kényszeregyességi eljárás során tett kifejezett vagy ki nem fejezett tartozáselismerése novációt létesit ugyan a váltóhitelező és elfogadó között, a többi váltókötelezett és a váltóbirtokos között azonban nováció nem keletkezik. Ezek jogviszonya' az elfogadó érdekében indult kényszeregyességi eljárásnak nem tárgya. A köztük lévő eredeti jog-viszony tehát érintetlen marad s ha az elfogadó saját jogviszonyát az egyesség! eljárásban tett kijelentése folytán esetleg újította, a visszkereseti kötelezetteket ez az ujitás csak atekintetben érdekli, hogy az elfogadó ezáltal bizonyos kvóta lefizetése ellenében a váltón vállalt kötelezettségének eleget tett. Az elfogadóval szemben indított kényszeregyesség hatálya tehát a váltójogi elvek közvetítésével a többi váltókötelezettre is kiterjed. Ennek folytán a visszkereseti adósok is élhetnek azzal a jogukkal, hogy az egyességet a perbíróságnak a végrehajtási kérelem előterjesztése előtt bemutassák, hogy az a kötelezettség mérvének csökkenését hivatalból figyelembe vegye és a végrehajtást a kvótális hányadra korlátozza. Az egyetemleges adóstárs oly fizetés tekintetében, amelyre felelőssége alapján esetleg a jövőben lenne kötelezve, követelését az egyességi eljárás során bejelentheti arra az esetre, ha a hitelező követelését az eljárás során nem érvényesitené (58. §. 2.). A váltóelfogadó kényszeregyessége esetén e törvényes rendelkezés értelme is módosul. Megállapitottuk már, hogy ha a váltóbeli adóstárs a fizetésképtelen adósért fizetésre lenne kötelezve, ugy e fizetési kötelezettsége nem haladhatja meg azt az összeget, melyet az elfogadó, mint a váltóösszeg egyességi hányadát köteles fizetni. Jövőbeli fizetésen alapuló követelése gyanánt az adóstárs az elfogadó által fizetendő összeget jelentheti be. Ennek az összegnek — és nem a váltóösszegnek — egyességi kvótája lesz tehát az, melyre a váltóadóstárs számíthat Ha azonban az egyetemleges adóstárs az eljárás meginditása előtt vagy után már fizetett (58. 1.), ugy a teljesített fizetések megfelelő hányadának megtérítését követelheti az elfogadótól az egyességi eljárás keretében. Az az egyetemleges adóstárs tehát, aki a váltóbirtokostól az; eljárás meginditása után a követelést beváltja (58. §. 3.), vagy a váltóra