Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - Van-e viszonosság Magyarország és Ausztria között a csődönkivüli kényszeregyesség joghatálya tekintetében?

256 avagy pedig a teljesítés, vagyis a fizetés tényének, a solutio tar­talma, illetve mennyisége szempontjából, akkor kétségtelen, hogy a teljesités ténye a íontosabb, sőt azt lehetne mondani, hogy a kö­telemben a legfontosabb. Ha ezt elismerjük, akkor el kell ismernünk azt is, hogy nem a szerződésileg előre megállapitott határnap, ha­nem a szerződés tényleges teljesítésének időpontja kell, hogy de­v terminálja a szolgáltatás mennyiségét és minőségét. Annak egyik magyarázata, hogy a legtöbb régebbi európai törvény az átszámítás napjául mégis a lejárati napot jelöli meg, az, hogy hallgatólagos és magától értetődő föltételezés volt: a le­járat napján történendő tényleges teljesités. Miután pedig általános jogi elv, hogy mora perpetuat obligationem, ebből folyik, hogy az adós késedelme esetén az átszámitás napja is eltolódik arra az idő­pontra, amikor az átszámitás aktuálissá válik, vagyis a tényleges fizetés időpontjára. Ha az adós a lejárati napon nem fizet, szóval ha a lejárat napján nem történik semmi, miért kelljen ezen a na­pon az idegen pénznemnek átváltoznia országos pénznemmé*? Napnál világosabb, hogy átszámítanom nekem akkor kell, amikor az adós jön és fizet. Ezért napnál világosabb az ezzel karöltve járó postu­latum, hogy a tartozási összegnek és a fizetési Összegnek, bármikor történjék is a teljesités, egymással egyenlő értékűnek kell lennie. A tényleges fizetés időpontjának, mint átszámitási időpont­rak, helyessége mellett szól az a körülmény is, hogy az adós — bizonyos kivételektől eltekintve — a lejárat előtt is jogositva van fizetni. Milyen átszámítást alkalmazzon tehát akkor, amikor a le­járat napja még nem érkezett el? Bármikor történik is a fizetés, a valutahitelezőnek az országos pénznemből oly mennyiséget kell kapnia, hogy ugyanazon a napon a valutát, mely neki jár, a kapott pénzen megvásárolhassa. Végül utalunk arra, hogy áttanulmányoztuk az osztrák, né­met, olasz és francia joggyakorlatot (tehát olyan országokét, ahol az ő pénznemük a háború folytán romlott), s ezek kivétel nélkül — némi ingadozás után — a tényleges fizetési nap átszámításának alapjára helyezkedtek. Van-e viszonosság Magyarország és Ausztria között a csödönkivüli kényszeregyesség joghatálya tekintetében? Irta: dr. György Ernő, az Országos Hitelvédő Egylet igazgatója. A Hiteljog Tára ez évi 6. számában közölt (P. VII. 1350/1927. sz.) kúriai ítélet e kérdésre igenlő választ ad. Annál a nagy tekin­télynél fogva, melyet Kúriánk Ítéletei a birói joggyakorlat alaku­lása szempontjából méltán jelentenek — ez elvi és gyakorlati szem­pontból nagy jelentőséggel bíró kérdés tekintetébein szükségesnek látom azon vélemény kifejezésre juttatását, hogy a Kúria ítéleté­ben elfoglalt álláspont tévedésen alapszik és helyt nem állhat. A viszonosság megállapítása a hivatkozott kúriai Ítéletben két indokon alapszik. Az egyik az a megállapítás, hogy Ausztria és Magyarország között a kényszeregyezség joghatálya tekinteté­ben viszonosság áll fenn. A Kúriának ez a megállapítása — az álta­lam ismert adatokból kitünőleg — kétségtelen tévedésen alapszik. Mint jogforrás itt elsősorban az 1914: XLII. t.-c. érdemel figyelmet

Next

/
Oldalképek
Tartalom