Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - Van-e viszonosság Magyarország és Ausztria között a csődönkivüli kényszeregyesség joghatálya tekintetében?

257 a magyar és osztrák kölcsönös végrehajtási jogsegély szabályo­zása kérdésében. E törvénybe iktatott szerződés 1. ^-ának 4. pontja a csődeljárásban kötött jogerősen jóváhagyott egyezségek és kény­szeregyezségek végrehajtási jogsegély szempontjából való kölcsö­nös elismertetéséről szél. Nincsen szó e törvényben a osődönkivüli kényszeregyezségi eljárás keretében létrejött egyezségekről. E szerződés osztrák kommentárjaiban, első sorban az annak létre­jötte körül is tevékeny szerepet kifejtő dr. Hans Sperl bécsi egye­temi tanárnak könyvében (Die Zwangsvollstrockung in bürgerli­ohen Rechtssachen zwischen Österreioh und Ungarn. Graz 1915.) azt a kommentáló megjegyezést olvashatjuk, hogy nem képezi köl­csönös végrehajtási jogsegély alapját az osztrák csődönkivüli kényszeregyezségi eljárásban létrejött egyezség. Ez álláspontot máis osztrák kommentárok is elfoglalják. (így Rintelen.) Ausztriá­ból beszerzett információim szerint az osztrák bíróságok is e fel­fogást teszik magukévá és a magyar osődönkivüli kényszeregyez­ségi eljárás során kötött egyezségeknek végrehajtását meg is ta­gadják. Miután az 1914-es törvényben foglalt szerződés óta e rész­ben sem ujabb szerződés, sem egy a viszonosságon alapuló gya­korlatuk ki nem fejlődött, tévesnek kell minősítenünk a Kúria azon megállapítását, hogy Ausztria és Magyarország közötti a kényszeregyezség joghatálya tekintetében viszonosság állana fenn. Megerősíti ezen felfogásunkat egyébként az igazságugyminiszté­riumnak e kérdésben legutóbb nyilvánított állásfoglalása. A bu­dapesti kir. Törvényszékhez ugyanis egy konkrét ügy kapcsán az igazságügyminisztérium 66.178/1927. I. M VII. sz. alatt intézett leiratában megállapítja, hogy sem nemzetközi szerződés, sem vi­szonossági gyakorlat nem áll fenn az osztrák köztársasággal a kényszeregyezségi eljárás hatálya tekintetében. A fentebb hivatkozott viszonosságot megállapító kúriai itélét másik indoka egy általános jellegű jogszabályból indul ki, amelynek alkalmazását azonban az itt szóbanforgó kérdés szempontjából a legnagyobb mértékben aggályosnak tartjuk. A Kúria a kényszer­egyezség joghatálya szempontjából való viszonosság fenforgását abból a körülményből is le kívánja vezetni, hogy szerinte nincsen oly jogszabály, mely a kényszeregyezség joghatályát csak azon országbeli hitelezőkre szorítaná, melynek területén a kényszer­egyezség létrejött. Bár kétségtelen, hogy ilyen korátozó jogszabály valamely tételes törvényben külön kimondva nincsen, annak hiánya folytán oly következtetésekre jutni nem lehet, mint ahogyan ez az idézett Ítéletben történik. A kényszeregyezség jog­hatályának a külföldi hitelezőkkel szemben való érvényesülése szempontjából ugyanis két vonatkozásban kell disztingválnunk. Különböztetnünk kell ugyanis azon esetek között, hogy a külföldi hitelező belföldön, a kényszeregyezség megkötésének országában, vagy azon kivül az adósnak külföldön létező vagyonával, vagy üzletével szemben kíván-e fellépni. A létrejövő kényszeregyez­ség valóban egyformán hat ki a bel- és külföldi hitelezőkre abban az országban, ahol a kényszeregyezség létrejött. A külföldi és bel­földi hitelezők jogállásának azonosságát csődtörvényünk 71. §-a is kifejezésre juttatja s a bel- és külföldi hitelezők egyenlő elbá­nása szempontjából a viszonosság fennforgása is rendszerint vélel­mezendő. Kétségtelen tehát, ha Magyarországon létrejön a kény­szeregyezség, ugy a külföldi hitelező éppen ugy csak az egyezség­ben korlátozott hányad erejéig kérhet végrehajtást, mint ahogy csak erre való jogosultsága áll fenn a belföldi hitelezőnek is. Egé­szen más kérdés azonban az, hogy az egyik országban folyamatba tett kényszeregyezségi eljárás során tett intézkedések, valamint a

Next

/
Oldalképek
Tartalom