Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - Néhány szó a II. Bn. 20. §-a 2-ik bekezdésének értelmezéséről

231 v v YTi 4' ,1Uiti a f?ntiek ^erinit hatályában fenntartott 1920. évi V^fl* h'cikk 6- §-anak 3. bekezdésével, mely még- a mellékpénzluinetesnél sem engedi meg- a minimum átlépését Mennél keversbe lephető tehát ez át, ha csupán egy pénzbüntetés állapittank meg. Ha pedig a 6. §. 2. bekezdése helyébe lépett 1927. évi V. t.-cikk 67. §-a alapján a veszélyeztetett adó bizonyos többszörösében volna főbüntetésnél a mellékpénzbüntetésre megállapított'szabályok szerint eljárni. Azonkivül nehézségek merülnének fel az egységesen kiszabott pénzbüntetés behajtása körül is. Mert ha a bíróság azt mondja ki, hogy a kiszabott pénzbüntetést a m. kir. Kúria elvi kijelentésének megfelelően a kir. ügyészségnél, az 1892. évi XXVII. t-cikk 3. Vában meghatározott célra kell megfizetni, ezzel megsérti az 1920. évi XXXII. t.-cikk 7. §-a első bekezdésének rendelkezését; ha pedig azt mondja ki, hogy az egységes pénzbüntetést a pénzügyi tárca keretében leendő elszámolás végett a pénzügyi hatóság közadók módjára hajtja be, ezzel az uj Bn. szellemével helyezkedik szembe, mert az ennek alapján kiszabható magasabb pénzbüntetéseknek a miniszteri indokolás szerint is egyik nem lekiosinylendő célja az, hogy a végtelenül elmaradt börtönügyünket ezáltal előbbre vihessük ós ezáltal is gátat vessünk kriminalitásunk felette kedvezőtlen alakulásának. Ezieik a kontroverziáik mindenesetre kiküszöbölhetők lennének, ha dr. Horvátth Dániel miniszteri tanácsos ur tollvonása, an-ellyel [az 1920. évi XXXII. t.-cákk 6. §-ának 2., 3. ós 4. bekezdését egyszerűen áthúzza, helytálló volna. De bármennyire illetékes halyriől is származik e .törvénymagyarázat nem tudora átlátni, hogy a II. Bn. 20. §-a 2. bekezdésének megszerkesztésénél— eltekintve a büntetés felfüggesztésére és a pénzbüntetés átváltoztatás!'.kulcsára vonatkozó rendelkezésektől — a kérdéses törvényhely célja csupán az lett volna, hogy adócsalás esetéhen a szabadságTveszitésbüntetés mellett minden esetben kötelező legyen a pénzbüntetés kiszabása, egyébként azonban minden tekintetben az uj Bn. szabályai érvényesüljenek Ennek gyakorlati jelentősége alig volna. Elsősorban azért, mert az adócsalás tettesei igen kevés kivétellel mindig birnak megfelelő vagyonnal, jövedelemmel vagy keresettel s így a pénzbüntetés a II. Bn. 3. §-ának 2. bekezdésé alapján amúgy áis imperatíive kiszabandó volna, másodsoriban azért, mert gyakorlati tapasztalat, hogy a bíróságok az adócsalási ügyek nagy többségében a Btk 92. §-át alkalmazzák. A II. Bn. 20. 2. bekezdése törvénybe iktatásának célja, saenény véleményem szerint, egyedül osa,k az lehetett, hogy az adócsialási ügyekre vonatkozólag, éppen azoknak pénzügyi vonatkozásainál fogva, bizonyos pénzügyi politikai szempontokból az általános szabályoktól eltérőleg megállapított mellékpénzbüntetésekre vonatkozó törvényes rendelkezések fentartassanak. Éppen ezen pénzbüntetéseknek >az egyéb pénzbüntetésektől eltérő, különleges jogi természete és rendeltetése (involválja azt, hogy a II. Bn 20 §-ániak 2. bekezdése akként értelmezendő, hogy az az 1920. évi' XXXII. t.-cikk 6. §-ának összes rendelkezéseit hatályukban fentartoitta s a fenti meggondolások késztetteik annak a meggyőződésemnek kialakulására, hogy ezek a rendelkezésiek éppen kivételessíégükniól fogva még a II. Bn. 3. §-ának utolsó bekezdését is áittörik. 16*