Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - Visszaható erő és utólagos szigorított dologházba utalás

215 perorvoslatok utján történhetik. Ez természetes. Nincsenek azonban kizárva olyan lehetőségek, hogy csak az itélet jogerőre emelkedése után, a büntetésvégrehajtás idején derülnek ki olyan mozzanatok,2 amelyek a szigoritott dologházba utalást indokolják, amelyekről azonban a biróság a per íolyamán nem tudott és épen ezért a dologházba utalást mellőzte. Ilyen természetű jogsérelmek orvoslására van hivatva általában az ujrafelvétel rendkivüli perorvoslata. A Bp. 449—450. §-ai alapján azonban a most szóbanlevő esetben a II. Bn. 38. §-ának alkalmazása végett, ujrafelvétel nem érvényesíthető. Ilyen esetekben érvényesülhet nézetem szerint a II. Bn. 38. §-ának második bekezdésében foglalt jogszabály a most emiitett törvény életbelépése után történt és foganatba vett elitélés eseteiben. Ilyen esetekben ez a 38. alkalmazásának szabályszerű esete, s ez az eset lényegileg perjogdogmatikai szempontból, a jogerő elméletének nézőszögéből, az ujrafelvétel körének kitágitása — különleges perjogi szerkezetben. Az eszmei jogsérelemnek ilyenkor az a forrása, hogy a biróság — az Ítélethozatalkor — jogi akadály folytán nem vett figyelembe olyan tényeket, ténybeli mozzanatokat, amelyek figyelembevételétől függ bizonyos anyagi jogi szabály alkalmazása. Természetesen érvényesülhet a 38. tárgyalt jogszabálya olyankor is, amikor a jogsérelem forrása a tények észlelése és megállapítása körül elkövetett és a rendes perorvoslatokkal sem orvosolt — birói tévedés.3 Ez az eset végeredményben elméletileg nem különbözik az előbb tárgyalt változattól, csak mint kategória, válik attól külön. Nem alkalmazható azonban nézetem szerint a 38. §. szóbanlevő szabálya olyankor, amikor a biróság teljes ténybeli és jogi értékelés alapján jutott el a szigoritott dologházba-utalás mellőzéséhez. Amikor tehát teljes és helyes ténymegállapítás esetében a tényrészletek jogi méltatásaként arra a megállapításra jutott, hogy a 36. §. alkalmazásának feltételei nincsenek meg. Ilyenkor — nézetem szerint — a res judicata elve áll útjában a 38. §. alkalmazásának.4 2 Ezek a mozzanatok rendszerint tények lehetnek (pl. a 36. §-ban emiitett büntettek valamelyike, amelyek elkövetése csak a per befejezése után volt megállapítható, — gondoljunk csak az ország területének szótdarabolása folytán gyakran előállható ilyen természetű nehézségekre), de nem elképzelhetetlen az sem, hogy csak a büntetés-végrehajtás idején válnak megállapithatókká a bűntettes hajlam tényelemei. Nézetem szerint azonban de lege lata csak a büntetőper meginditásáig felmerülő tények (mozzanatok) utólagos megállapítása jöhet a 38. §. szóban levő szabályának alkalmazása szempontjából figyelembe, vagyis az elítéltnek a büntetés végrehajtás alatt tanusitott magaviselete — mint nóvum — a 38. §. szóban levő szabályának alkalmazására, a lex lata szempontjából nem szolgálhat. Félreértések elkerülése végett azonban hangsúlyozom, hogy e pontnál mindig az utolsó bűncselekmény miatt inditott perre, illetőleg az utolsó bűncselekmény miatt kiszabott büntetés végrehajtására gondolok. 3 Ugy látszik, hogy Töreky Géza fentebb emiitett nagyértékü tanulmányában csupán erre az esetre korlátozza a 38. §. szóbanlevő rendelkezésének alkalmazását (i. m. 30. oldal). Ö ugyanis a 38. §. alkalmazását attól teszi függővé, hogy a biróság „nem tette már mérlegelés tárgyává és igy nem is határozott abban a kérdésben, hogy helye volna-e a vádlottal szemben a szigoritott dologházba utalás büntetésének." Az általam fentebb emiitett esetben u. i. a biróság mérlegelheti a 36. alkalmazását s ilyen mérlegelés eredményeként mellőzheti azt, — noha, utólag megállapított tények alapján sor kerülhet a 28. §. alkalmazására. 4 A biztonsági rendszabályok intézménye nem csekély rést üt ugyan a res judicata elvén, de egészében még sem szünteti meg. 15*