Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - Visszaható erő és utólagos szigorított dologházba utalás

216 A II. JBn. 38. §-nak második bekezdésében foglalt jogszabályt ezek szerint a kifejtettek alapján és értelmében az uj törvény integráns részének tartom, amelynek konstans természete van. Ném kevésbbé fontos azonban a szóbanlévő jogszabály jelentősége az átmenet szempontjából sem. Akként jelölhető meg ez a kérdés, hogy alkalmazható-e ez a jogszabály olyan elitéltekre, akik az uj törvény életbelépése előtt elkövetett bűncselekmény miatt a törvény hatálybalépésének napján vagy később szabadságvesztésbüntetésüket töltik, A törvényjavaslat intencióinak ismeretében habozás nélkül igen-ne\ válaszolhatok erre a kérdésre, a javaslat intencióinak azonban rögzitődniök kell a törvény rendelkezéseiben. Az 52. §. szövege ebből a nézőszögből egy kis résen keresztül az általános jogmagyarázat érvényesülésének ad teret. Kétségtelen, hogy a szóbanlevő esetben nem_ lehet szó „folyamatban levő ügy"-ről, mivel a büntetőper már jogerősen befejeződött s az uj jogszabály az ügyet a büntetésvégrehajtás szakában találta. A folyamatban levő ügyekre vonatkozó átmeneti szabály tehát nem alkalmazható. A Btk. 2. §-a is, amelyre az uj törvény 52. §-a utal — a cselekmény elkövetésétől az Ítélethozatalig terjedő időközt jelöli meg az uj jogszabály élete szempontjából kritikus átmenetként, ennek a szabálynak szószerinti értelme sem illeszthető tehát be a 38. §. rendelkezésének keretébe, mivel az Ítélethozatal időpontja már a multté akkor, amikor — a tárgyalt esetben — az uj jogszabály életbe lépett. Tételes alapon — gramatikai magyarázat utján ugy lehetne tehát a 38. §. alkalmazásának az átmenet alatt is érvényesülő szükségét megállapítani, hogy az uj törvény 52. §-ának első bekezdése azt az általános elvet jelöli ki, hogy a második bekezdésben foglalt eset kivételével az uj törvénynek minden rendelkezése az életbelépés napjától azonnal alkalmazandó; a szóbanlevő rendelkezés pedig az uj törvénynek kétségtelenül integráns és a második bekezdésben foglalt kivétel alá nem eső rendelkezése tehát a törvény életbelépésének napjától ailklalmiiazíáist nyer tekintet nélkül miniden egyéb körülmény re. Ha már az 52. §. mellőzte a részletes megjelölést, a tárgyi szabályozásmód helyett az idői szabályozásmód világosabb lett volna. Nem szabad azonban elfelejteni azt sem, hogy a Btk. 2. §-ának szabálya a klasszikus büntetőjogi gondolatvilág eszmekörébe illő rendelkezés, amely gondolatvilágban a „bűncselekmény" a centrális-fogalom, ennélfogva minden szabályozás a cselekményfogalomhoz tapad. Ebben a gondolatvilágban csakugyan kimerítő ciZ cl SZ9.*bályozás, amely a cselekmény ontológiai genezisére van alapítva. A biztonsági rendszabály azonban nem a cselekményhez, hanem a 'bűntettes személyéhez kapcsolódik; az egyénnek, miimt a jogi szabályozás szubsztrátumának virulenciája pedig nem korlátozódik a cselekmény-elkövetés és a cselekményértékelés időpontja közé, hanem a bűntettes büntetőjogi hatás alatt áll a büntetőjogkövetkezmény végrehajtásának befejeződéséig. Ebből az ellentétből megérthető az, hogy a klasszikus büntetőjog még oly precízen cezillált szabályai sem találnak mindig az uj irányok jegyében történő szabályozásmódokra. Mindenesetre levonható azonban az a tanulság,, hogy a klasszikus büntetőjog és a modern jogrendszer alapelvi különbségeit a legcsekélyebb jelentőségű részletkérdés szabályozásakor sem lehet a horizonton kivül eső tényezőnek tekinteni. A kifejtetteket összefoglalva, annak a felfogásnak adok kifejezést, hogy a II. Bn. 38. §-ának második bekezdésében foglalt jogszabály egyaránt alkalmazást nyer azokra az elitéltekre, akik az uj törvény hatálybalépésekor az életbelépés előtt elkövetett — az uj törvény 36. <§>-ában megjelölt — valamely cselekmény miatt szabadságvesztésbuntetésüket töltik, mint azokra is. akiket a biró-