Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - Visszaható erő és utólagos szigorított dologházba utalás

214 nagyobb része tekintetében jóformán a pillanat semmiségére korlátozza. De még ilyen szabályozás mellett is merülhetnek fel olyan kérdések, amelyek megérdemlik az elmélyedést. Uj intézményt vezet be büntetőjogrendszerünkbe a törvény III. fejezete a megrögzött bűntetteseknek szigorított dologházba utalásával. A szigoritott dologházba utalás kétségtelenül biztonsági rendszabály; az általános és a különös megelőzés utján érvényesülő társadalomvédelem gondolata az intézmény lényege, a megtorló elem szükségképeni velejárója annálfogva, hogy a bűntettes ezt az intézményt még a fegyházbüntetésnél is szigorúbb érzékelhető rosisziniak tiartjia. Világöisian küjfiejieaésre juttatják a törvény tételes rendelkezései is a szigoritott dologház biztonsági rendszabály jellegét; erre utal a 36. §. első bekezdése, mely a szigoritott dologházbautalás feltételeit határozza meg, a 39. első bekezdése, mely a dologházi őrizet tartamának határozatlanságát juttatja kifejezésre; a 43. mely a dologházi őrizet rendeltetését jelöli meg. A társadalomvédelem hatályosságát szolgálja, a 38. §. második bekezdése. Az itt emiitett jogszabály szerint „az a biróság, amelyik a szigoritott dologházba utalás elrendelésének alapjául szolgálható . . . bűntett tárgyában legutóbb Ítélkezett, a kir. ügyészség inditványára a szigoritott dologházba utalást ... a törvényben meghatározott feltételek fennforgása esetében Ítélettel utólag is kimondhatja oly itélt ellen, aki szabadságvesztés büntetését tölti." Az uj törvénynek ez a rendelkezése átmeneti jelentőségű, sőt ezen túlmenő fontosságú kérdéseket fog a jogszolgáltatás körében felszinre vetni. Az elsősorban szembeötlő kérdés az, hogy alkalmazásra kerülhet-e ez a rendelkezés olyan elitélttel szemben, akit a biróság a törvény életbelépése után itélt el szabadságvesztésbüntetésre.1 E kérdés vizsgálatánál nincs jelentősége annak a különbségnek, hogy a dologházbautalás alapjául szolgáló bűncselekményt (bűncselekményeket) a törvény életbelépése előtt vagy azután követték-e el. E tekintetben ugyanis a törvény 52. §-ának első bekezdésében foglalt jogszabály minden kétséget kizáróan világosan rendelkezik. Megoldásra váró kérdés más vonatkozásban merül fel. Önmagától értetődő jogtétel az, hogy a törvénynek szóbanlevő szabályait a biróság saját kezdeményező észlelő, következtető és megállapító működése utján köteles alkalmazni, anélkül, hogy határozatának, sőt azt megelőzően megállapító és mérlegelő működésének a felek indítványai elsődleges irányt szabnának. A biróság tehát a 36. §. alkalmazása szempontjából hivatalból köteles a szóbajöhető esetekben vizsgálni azt, hogy az utólagos dologházba utalás feltételei megvannak-e. Az észlelés és a megállapítás körében elkövetett tévedések orvoslása a rendes 1 És pedig akár határozott ideig tartó, akár életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésre. Az a körülmény ugyanis, hogy az Ítélkezés tárgyául szolgáló cselekmény miatt életfogytig tartó fegyházbüntetés is kiszabható, nem akadálya annak, hogy a b iróság a vádlottat a 36—38. §-bait meghatározott feltételek megállapítása esetében szigoritott dolog-házba utalja. A törvény most emiitett rendelkezései ugyanis csak abban az esetben zárják ki a dologházba utalást, ha az ítélkezés tárgyául szolgáló "cselekmény miatt halálbüntetés kiszabásának van helye. (V. ö. Degré: Zsebkönijv, 132. old. 4. pont is.) Az a körülmény tohát, hogy az elitélt határozott, vagy életfogytig tartó tartamban kiszabott szabadságvesztésbüntetését tölti, a 38. §. második bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából különbséget nem tesz. Töreky Gézának ellenkező felfogását (A második büntető novella főbb rendelkezései, 29. oldal) nem oszthatom.