Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - A nemzetközi döntőbíróságok és bíróságok határozatainak kötelező ereje illetékességük kérdésében, különös tekintettel az erdélyi földbirtokreform végrehajtása tárgyában felmerült magyar-román vitás esetre

203 kozó, fajtáját az excés de pouvoirnak a 73. cikk megtagadja, amikor magát a döntőbíróságot hatalmazza fel arra, hogy a feleknek a saját illetékessége iránti vitáját kötelező határozattal döntse el. Megfordítva viszont, amennyire a 73. cikk szóhangzata terjed, a vázolt keletkezési történetnek a legnagyobb jelentősége van. Ha ugyanis meggondoljuk, hogy a szerkesztők a semmisségi okokat egyáltalában el akarták távolítani, ebből az következik, hogy az exoés de pouvoir-nak azt a faját, amelyet a 73. cikk szóhangzata kizár, a szerkesztők is elvetették. Ha azonban a 73. cikk szóhangzatát a szerződő felek akarata ebben az irányban fedi, akkor ennek a rendelkezésnek az értelme megrendíthetetlenül és szilárdan áll. A döntőbíróságnak azt a jogát, hogy a vonatkozó szerződések alapján a maga illetékessége felől döntsön, az Állandó Nemzetközi Törvényszék szabályzatának 36. cikk, utolsó bekezdése is megerősíti, amely ebben a tekintetben nem akar újítást jelenteni a hágai békeokmányokkal szemben. Bár ez a hely csak azt mondja: „En cas de contestation sur le point de savoir si la Cour est compétente la Cour décide." Azonban az 56. cikk értelmében „décision'' csak akkor forog fenn, ha az „motivéc". Még világosabban mondja az 53. cikk: „Lonsqu'une des PbirtfifiB ne se pnésents pas, ou sahstient de fairé valoir ses moyens, l'autre Partié peut demander á la Cour de lui adjuger ses conelusions. La Cour, avant d'y fairé droit, dóit s'assnrer non seulement qu'elle a compétence aux termes des articles 36 et 37, mais que les conelusions sont fondées en fait en droit." A szabályzat kidolgozására hivatott jogászbizottság jelentése ehez megjegyzi: „ .... II se peut que l'une des Parties, düment ciitée devant la Cour, refu.se de couiptaraitre; dénUmt compétence á la Cour, elle ne se présente que pour fairé valoir cetté exception . . . Si la Cour estimé que c'est un cas de sa compétence, eWe retient l'affaire . . ."19 IV. A 73. és 81. cikkek emiitett alapelvei a hágai békeokmányok kontrahenseire nézve általában érvényesek, amennyiben a felek másféle rendelkezésekben meg nem állapodtak. A nemzetközi vitás esetek békés elintézéséről szóló hágai megállapodás 51. cikke ugyanis ekként rendelkezik: „En vue de favoriser le développement de 1'arbitr.age, les Puissances contractantes ont arrété les régles suivantes qui sont applicables á la procédure arbitrale, en tant que les Parties ne sont pas convenues d'autres régles." Ezek a szabályok tehát szubszidiáriusan az összes1 nemzetközi döntő forumokra nézve kötelezőek, amennyiben eltérő eljárási szabályok nem állanak szemben velük. A 37. cikkben foglall alapelv ellenben feltétlenül érvényes. V. Az I—IV. alatti általános fejtegetések után áttérhetünk a magyar-román vitás esetre és annak vizsgálatára, hogy milyen következtetések folynak a fenti premisszákból erre az esetre nézve. A tényállás a legrövidebben a következő: Egyes magyar államin Procés-verbaux de séan'ces ilu comité, 16. juhi—24 juillet 1920, avec Annexes, La Haye. 1920. II. p. 739.