Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 6. szám - A nemzetközi döntőbíróságok és bíróságok határozatainak kötelező ereje illetékességük kérdésében, különös tekintettel az erdélyi földbirtokreform végrehajtása tárgyában felmerült magyar-román vitás esetre

198 Ezzel szemben nem állott fenn egységes felfogás arra nézve, hogy mennyiben varinak a peres feleik az ilyen döntéshez kötve Egyrészről ugyanis Grotius azon a véleményen volt, hogy a határozat minden körülmények között kötelező. „Quamquam... de talibus arbitris, in quos compromissum est, lex civilis statuere possit,... ut ah iis provocare et de injuria queri liceat; id tamen inter rcnes ac populus lociim habere non votest. Nulla enim hic est potestas superior, quaie pnoapiLásá vincúluni aut impediat aut' solvat. Standum ergo omnino, sive aequum, sive iniquum pronuntiaverint... summum quisque causae suae judicem facit, quemcunque eligit" .. .2 Pufendorf a következő ind okolással csatlakozott e tanításhoz: „ . . . ubi super aiequiitiate senitentiae altemitea* Mtiga.ntium dubium moveret, ad alium foret arbitrum eundum, qui super ista cognosceret. De cujus aequitate si i terűm ambigeretur, alius esset constituendus arbiter; et sic in infinitum".3 Másrészről Vattel azt a felfogást juttatta érvényre, hogy a peres felek minőseinek kötve, ha „les anbitres passent leur pouvoir, et prononeent sur ee qui ne leur a point été veritablement soumis".4 Öt követve, különböző nemzetközi jogi irók számos semmisségi ok mellett, köztük az excés de pouvoir miatti semmisségi ok mellett is, sikraszállottak, amelyet egyebek között az Institut de droit international is elismert.5 Mindazonáltal az első hágai békekonferenciáig (1899.) sem az elméletben, sem az államok gyakorlatában nem állott fenn egységes felfogás a semmisségi okok kérdésében. II. Ennek a bizonytalan és tisztázatlan joghelyzetnek megszüntetése érdekében az I. hágai békekonferencián az orosz delegáció kettőt indítványozott: Mindenekelőtt felállítandó lenne alavclv gyanánt, hogy a döntőbírósági határozat felülvizsgálata ki van zárva, mert a döntőbíróságok főcélja az, hogy a vita véaérvénucsen elintéződjék. Martens, az orosz delegátus, ezt ismételten nyomatékkal hangsúlyozta. így pl. a nemzetközi vitás esetek békés elintézése iránti megállapodás első olvasása alkalmával megjegyezte: „Le but de larbitrage réside en ce fait que du m óment oú la sentence arbitrale a été düment prononeée, tout est fim et il n'y a que la mauvaise foi qui pourrait s'y attaquer.. .6 Ez alól az alapelv alól való kivétel gyanánt a tervezet 26. cikke három semmisségi okról gondoskodott, nevezetesen a megállapodás semmissége miatt, excés de pouvoir miatt és valamelyik döntőbíró bizonyított megvesztegetése miatt. Ezzel szemben Asser, a hollandus delegátus, a Comité dexamien-bein azt kérdezte: „síi 1 'on ne pourraiit trouver un pouvoir á qui incomberait la mission de déclarer nulle la sentence, afin de - De jure belli ac pacis. III. cap. XX. 46. §. 3 De jure naturae et gentium. V. cap. XIII. 4. §. 4 Droit des gens. II. eh. XVIII. 329. §. 5 V. ö. erre nézve Lammasch ismertetését: Die Rechtskraft internationaler Schiedssprüche. 1913. 137. s köv. 1. 6 Conférence internationale de la paix. La Haye 18 mai—29 juillet 1899. Ministere des affaires etrangéres. La Haye 1899. Quatriéme partié, p. 35. V. ö. továbbá u. o. 39., 148., 156., 159. s köv. 1.