Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - Ujabb néhány szó a biztosítási novella (1927. évi X. t-c.) átmeneti intézkedéseihez

195 érzem magamat. H,a kényszeritő jog-szabály lesz a móltánj^os korrekció, az általános biztosítási feltételeknek nem lesz módjuk a korrekció módjának részletes kiépítésére, ha viszont a jogvesztés kikötését is megengedi a törvény, marad a mai állapot és semmi sem fog arra ösztönözni, hogy ezzel a kérdéssel az általános biztositási feltételek foglalkozzanak. Ebből a dilemmából igénytelen nézetem (szerint a kivezető utat éppen a biztositási gyakorlatnak mindent mathematizálni tudó képessége alapján ugy lehetne keresni, ha kényszeritő szabállyá csak magát a korrekciót tenné a törvény, a mérték meghatározása tekintetében azonba.ii az eset minden körülményének figyelembevételével alkalmazandó méltányosságot csak a diszpozitiv szabály erejével ruházná fel arra az esetre, ha a felek határozott méltókét nem állapítottak meg. Erősen hiszem, hogy ha az általános biztosítási feltételek gyönykagylójába a „méltányosság" bizonytalanságot jelentő és a biztositóra kellemetlen porszeme be fog kerülni, nem sok időbe telik és előttünk fog állani a biztosítási mathematiika uj gyöngyszeme: ;i különböző „Obliegenheit"-oik megszegéséinek percentuális táblázata, amelynek átlagos méltányosságát a felügyelő hatóság fogja biztosítani és amely igazolni fogja az illusztris Szerzőt, aki felé müvének elolvasása után talán az eddiginél is iragyobb bizalommal tekint ,a biztositási szerződés törvényi szabályozása iránt érdeklődő magyar jogászság. Dr. Nizsalovszky Endre. Különböző államok hadigondozásának szabályozásánál követett alapelvek összehasonlítása. Irta: Dr. Kent/eres György, min. s. titkár. Rendkívül érdekes tanulmány jelent meg a „Népegészségügy" 1927. évi 20. számában, melyből szerző különlenyomatot küldött szerkesztőségünknek. Széleskörű olvasottság-ra és alapos tanulmányozásra valló munka, mely tulajdonképpen összehasonlító jogi tanulmány, mert a rokkantügyre vonatkozó törvényhozási, illetve rendeleti intézkedéseket összehasonlítja a magyarországi rendezetlen állapotokkal. Valamennyi európai állam, melyről könyvében megemlékezik, törvényileg szabályozta a hadikárosultaknak a jóvátételre, illetve kártalanításra . való igényét és az ezzel kapcsolatos intézkedéseket. Kivétel egyedül Magyarország, ahol ennek szabályozása kormányrendelettel történt. Nagyon figyelemreméltó a kis könyv azon része, melyben azt mondja, hogy amily mértékben visszatér a legyőzött nemzetek önérzete, olyan mértékben kell. hogy a háború áldozatairól való gondoskodás hatásosabbá váljék. Nem osztjuk azonban szerzőnek azon nézetét, „hogy a győztes államokban a háború károsultjaira olyan büszkeséggel tekint a nemzet, amely a le győzött éknél nem is volna lehetséges". Nem látjuk be azt, mert semmi okunk nincs arra, hogy épp oly büskeséggel ne tekintsünk a háborúban megrokkant testvéreinkre, mint a győztesek. Viszont az tény, fcpgy a legszebben a franciák rendezték a rokkantügyet, ainenynyiben a francia törvények kimondották, hogy a rokkantat az állam hitelezőjének tekintik, akivel szemben az államnak adóssága van, amelyet meg kell űzetni. Ezzel szemben a német, osztrák, cseh, lengyel törvények és a magyar rendeletek csak segélyezetteknek ismerik el a háború áldozatait. A rokkantügy végleges i-endezésénél szerző tanulmánya haszonnal lesz értékesíthető. Dr. Geöeze Bertalan. Az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvény anyagának magyarázatos összeállítása dr. Nizsalovszky Endrétől. Grill kiadás. Az átértékelésről szóló 1928:XII. törvénycikk 1928 április 1. napján életbelépett. Tekintve, hogy a már lejárt pénztartozások átértékelése iránt a kérelmet a törvény életbelépésétől számított egy év alatt, illetőleg egyes esetekben csupán hat, sőt három hónapon belül lehet a bíróság előtt előterjeszteni, sürgős érdeke a jogkeresőknek az, hogy a törvény szövegének és helyes értelmének alapos ismeretét megszerezzék. Az átértékelés joganyagának megismertetésére senki sem lehet liivatottabb szerzőnknél, aki-