Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - Ujabb néhány szó a biztosítási novella (1927. évi X. t-c.) átmeneti intézkedéseihez

196 nek tudvalevőleg az a feladat jutott osztályrészül, hogy az idevonatkozó külföldi és belföldi irodalomnak, bírósági gyakorlatnak, jogszabályoknak és javaslatoknak hivatalos gyűjtője, osztályozója és első rostálója legyen. A jogszolgáltatásnak nagy szolgálatot tett a szerző annak megmutatásával, hogy a törvény szűkszavú rendelkezései mikép alkalmazhatók egyes komplikált jogviszonyokra. Hasznos útmutatást nyújtott — megfelelő táblázat és számítási példák utján — a korona-pengő átszámításra is. Megkönnyíti az elvi kérdésekben való elmélyedést azzal, hogy a törvény szövege és indokolása mellett a bíróságok átértékelésről szóló határozatainak egész tárházát is közli. A szerzői bevezetésben kifejezett azzal az aggodalommal, hogy bizonyos határozatok közlése egyeseket téves nyomokra vezethet, egyetértünk, ezért elhagyhatók lettek volna például a 2. után közölt határozatok, amelyek az átértékelés alapját csak egyik oldalról tárgyalják; ezeknek közlése azért is felesleges, mert az átértékelés alapja tekintetében felmerült ellentétek úgyis bőven megismerhetők a 12. §. után köz-ölt határozatokból, az ezutáni gyakorlat számára pedig most már csak az az egy alap maradt az átértékelésre, hogy az átértékelést a törvény nem tiltja, sőt kifejezetten megengedi. Az átértékelési jogfejlődés helyes magitélését mozdítja elő a szerző az 1923. és 1924. években készített és a felsőbíróságoknak megküldött törvénytervezetekre utalással; ezek ugyanis arról tanúskodnak, hogy a kormányzat a biróság átértékelő gyakorlatát megértéssel támogatta, sőt annak továbbfejlesztésére is közrehatott. A törvény egyes rendelkezései (pl. 5., 15., 28. §-ok) most arra engednek következtetni, hogy még nagyobb mértékű átértékelő gyakorlat sem ütközött volna kormányzati és törvényhozási ellenzésbe, ha az a realitásokkal számoló fogalmazás utján — kellő időben történt volna. Ezekkel cáfolhutónak véljük a szerzőnek azt a felfogását, hogy a törvény alapján indítható jogviták mielőbbi eldöntése után tárgytalanná fog válni ez a törvény ós hogy eszerint szinte füstbe fog menni a törvény hozatalára fordított egész gigantikus munka. A válságoktól mentes örökbéke biztosítékai korántsem oly szilárdak, hogy az átértékelési kérdést örökre el lehetne temetni. A válságok jogának továbbépítése a köz érdekében van azért, hogy egy jövő válságban mindenki tájékozottabb legyen a pénzromlás következményeinek és az átértékelés közérdekből helyeselhető határainak elbírálásában. E szempontból nagyértékünek és a messzejövőbe hatónak kell tartani mind az átértékelési törvénynek jogfejlesztő rendelkezéseit, mind pedig az olyan magvas és helyes törvénykommentárokat, mint amilyen a Nizsalovszky Endréé. Dr. Tunyogi Szűcs Kálmán. Sikorszky Sándor: „Értékpapír és okirat birói megsemmisítése" cimü munkája egy rég óhajtott közszükségletet elégit ki, minthogy a témakör bonyolult nehézségeinek feldolgozására már évtizedeken át senki sem vállalkozott. A munka biztos kézzel vezetett rendszerezettségével és logikus csoportosításaival még a laikus közönség számára is megkönnyíti ennek a joggyakorlatokban, rendeletekben és törvényekben szétágazó, bonyolult joganyagnak az áttekinthetőségét, és az etekintetben kifejtett munka precizitására teljes garanciát az nyújt, hogy a munka szerzője Sikorszky Sándor kir. törvsz. tanácselnök már évek során át az értékpapír és okirat megsemmisítési eljárásnak szakreferense. A munka egyben figyelmeztetés az értékpapír' és okirat megsemmisítő eljárás mielőbb szükséges reformjára és etekintetben a törvényelőkészítő osztálynak már kész feldolgozott anyagot és biztos bázist nyújt. A munkát a TÉBE Kiadóvállalata m. sz. adta ki és ugyanott rendelhető meg (Gróf Tisza István-u. 2.). P.eküldött könyvek: Dr. Perjéssy Mihály, debreceni ítélőtáblai 1. elnök: „Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényről — Miskolci Jogászélet köuyvtára. Pallaf? részvénytársaság nyomdája Budapesten V., Honvéd-utca 10. (Telefon: T. 205—67. 205—68. 205—69.) Felelős vezető: Tiringer Károly műszaki igazgató.