Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - A felülvizsgálat kizárásának a kérdése a kir. ítélőtábla mint fellebbezés bírósága ítélete ellen a pertárgy értékére tekintettel

176 „Nem igaz, hogy én kötöttem bele Nagy Jánosba. Az sem igaz, hogy én is megbicskáztam Nagy Jánost Nekem bicskám nincs is; én Nagy Jánost egyáltalában nem bántottam." A panasznak — vagy keresetnek — ezt .meghaladó részét a bíróságnak el kellene utasítani és a perköltséget a peres felek között kölcsönösen megszüntetni. A felhozott példa igazolna, hogy a helyreigazitási eljárás olyan reformjára, amely szerint a helyreigazitási eljárást mint különleges polgári per, a polgári bíróságok előtt folytatandó le; szükség van az eljárás általánosságban az 1911:1. tc. szelleme szerint volna szabályozandó, de az St bevált intézkedései megmaradhatnának. Például megmaradhatna a 3 napos terminus, aminek következmény ekép a helyreigazitási keresetek perfelvétele nem történhetnék a rendes tömegnapokon. Szükséges volna annak kimondása is, hogy az alperes meg nem jelenése esetén is érdemleges tárgyalás tartandó és alakszerű ítélet hozandó. Azonfelül, amenynyiben a reform alapjául elfogadnák azt, hogy a helyreigazitási eljárás polgári peres eljárás, könnyű volna megtalálni azokat a megoldásokat, amelyek a helyreigazitási eljárás mai szabályozottsága mellett felmerült és felmerülhető vitás kérdéseket, megszüntetnék. A felülvizsgálat kizárásának a kérdése a kir. ítélőtábla mint fellebbezés bírósága ítélete ellen a pertárgy értékére tekintettel. Irta: Dr. Antalfy Mihály. A kir. Curia a Polgári Törvénykezési Jog Tárában egyidejűleg 114. jogesetszámmal közölt P. IV. 8900/1926/15. sz. határozatában kimondja, hogy a 25800/1925. I. M. rendeletnek a kir. Ítélőtábla mint fellebbezési biróság Ítélete elleni felülvizsgálatot a pertárgy értékére tekintettel korlátozó rendelkezése nem irányadó az e rendelet életbelépte — 1925 június 1. — után folyamatba tett perekben. Ez a döntés kétségtelenül megfelel a 6400/1928. I. M. és 62600/1926. L M. sz. felhivott rendeleteknek. Sőt szószerint véve és az eddigi gyakorlatot tekintve a PP. 521. §. II. bekezdésének is. De mindez aligha felel meg a törvény szellemének. Mert ha a kir. törvényszék mint fellebbezési biróság Ítélete bizonyos értékhatáron alul felülvizsgálhatatlan, legalább ugyanazon értékhatárig logikusan a kir. Ítélőtábla másodfokú ítéletének is felülvizsgáíhatatlannak kell lennie. Avagy a kir. Ítélőtáblák nem nyújtanak az alaposság tekintetében legalább olyan garanciát, mint a kir. törvényszékeké Iga.z, hogy a kir. törvényszók, mint elsőfokú biróság hatáskörébe olyan keresetek tartoznak szabály szerint, amelyekben a pertárgy értéke a felülvizsgálati értékhatáron felül van és igy első tekintetre ugy látszik, hogy a kir. Ítélőtábla másodfokon mindig a felülvizsgálati értékhatárt meghaladó érték fölött dönt. Azonban a gyakorlat emberei tudják, hogy a kereset mérséklésével („leszállitásával") elég gyakran alább sülyed az érték, ugy hogy néha még a községi birósági értékhatáron is alul van. A PP. IV. ciméhez tartozó miniszteri megokolás azt mondja, hogy „törvényszéki eljárás alá tartozó perekben a fellebbvitelt összeg szerint egyáltalában nem korlátozza a PP.; az 1907:XVII. t.-c. 4. §-ának azt a rendelkezését, mely szerint ezer korona értéket