Magyar jogi szemle, 1928 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 5. szám - A felülvizsgálat kizárásának a kérdése a kir. ítélőtábla mint fellebbezés bírósága ítélete ellen a pertárgy értékére tekintettel

177 meg nem haladó vagyonjogi perben harmadfokú fellebbvitelnek nincs helye, a javaslat nem veszi át, mert a kir. Kúria rendkívüli munkaterhét a javaslat más eszközökkel szüntetvén meg, e pereket a harmadfokú megbirálás jótéteményéből nem véli teljesen kizárhatónak." Ez ugy, ahogy a megokolás érti, teljesen helytálló is. Ugyanis az itt emiitett ós eltörölt felülvizsgálati értékhatár (ezer korona) magasabb volt, mint a kir. törvényszék másodfokú Ítéletére nézve megállapított felülvizsgálati értékhatár (400 korona). Tehát előállhatott ós valóban is előállott az a nem kívánatos anomália, hogy ha pl. valaki — mondjuk — 900 koronás követelése iránt a pert a kir. járásbíróságnál indította meg, háromfoku megbirálásra tarthatott igényt (fellebbezés ós felülvizsgálat is rendelkezésére állott). Mig ha 900 koronás követelését a kir. törvényszéknél perelte első fokon, csak kétfoku elintézés volt lehetséges (a felülvizsgálat ki volt zárva). Ámde a törvényhozó itt — az ezer koronás értékhatár eltörlésében — nyilván nem arra az esetre gondolt, amikor a törvényszéknél indított perben már eredetileg kisebb volt a pertárgy értéke a felülvizsgálati értékhatárnál és kifogás, illetve hivatalból észlelés hiányában ott mégis érdemi elbírálást nyert a per, vagy amikor a keresetet a per folyamán kisebb értékre mérsékelték, mint a kir. törvényszéki elsőfokú kereseti határérték. Hanem csakis arra az esetre, amikor a kereseti érték a törvényszéki instanciális értékhatárral valósággal is egyezett vagy azt meghaladta. Amikor tehát ez a perérték magasabb is volt, mint a kir. törvényszék másodfokú ítéletére nézve meghatározott felülvizsgálati értékhatár (summa revisibilis). Ilyen esetek irányadóul vételében tárgytalan is volt az arról való rendelkezés, hogy ki kell-e zárni a felülvizsgálatot akkor is, ha a kir. Ítélőtábla másodfokon kisebb érték fölött döntött, mint a kir. törvényszék másodfokú Ítéletére nézve megállapított felülvizsgálati értékhatár. Pedig a PP. 476. és 521. §-a értelmében a követelés leszállítása esetében a leszállítás után fennmaradó érték lenne irányadó. A bírói gyakorlat pedig közelebbről az értékre nézve az ítélet hozatalát megelőző utolsó szóbeli tárgyalás napján fennálló értéket mondotta ki iránvadónak. A fent idézett rendelet ós előzői (2350/1924., 7501/1924., 10417/1922., 3329/1920. M. E. r.) hatályban léte idejében (a 6400/1926. és 62600/1926 I.. M. r.-hez képest 1925 június hó 1. előtt) folyamatban volt perekben az átmeneti intézkedést a kir. Kúria is mint felülvizsgálati bíróság akként értelmezte, hogy a kereset mérséklése esetében a mérséklés után fennmaradó érték irányadó. Holott a rendeletalkotó az átmeneti intézkedésekben nem kivánt eltérni attól az elvtől (ha ugyan ez a PP. 521. §. II. bekezdésében vitátlanul benne foglaltatnék), hogy a kereset mérséklése a kir. ítélőtábla másodfokú Ítélete ellene felülvizsgálat megengedhetősége kérdésében figyelembe nem vehető. Ehhez képest tulajdonképpen talán nem lettek volna a rendeletekben foglalt átmeneti intézkedések igazi jelentésének megfelelőek a felülvizsgálati kérelmet visszautasító döntések azokban az esetekben, amikor az eredeti kereseti követelés (esetleg átértókelten) mérsékelés nélkül elérte az ujabb felülvizsgálati értékhatárt és csak a kereset mérséklése („leszállítása") folytán lett kisebb. Mert amidőn a PP. 521. II. bekezdése csak a kir. törvényszék másodfokú ítélete ellen zárja ki értékre tekintettel a felülvizsgálatot, tulajdonképpen azon az elvi alapon állónak látszik, hogy a kir. ítélőtábla ítéletére nézve ez a kizárás ilyen esetekben tárgytalan, mert — a kereset mérséklés figyelembe vehetetlenségénél fogva — ott az érték a PP. idézett helyén meghatározott értéket mindig meghaladja, minthogy a törvényszék, mint elsőfokú bíróság, kezdő értékhatára annál magasabb. f Azonban emez igen helyes, természetes és a törvényhozó